A Reformáció 500 program keretein belül épült meg Budapesten a Magyarországi Evangélikus Egyház egyik első számú püspöki székhelyén Magyarország legnagyobb barokk orgonája. Hosszas tervezést követően, sok munkával és áldozattal járó munka eredményeként született meg 2017-ben, az igen gazdag egyházzenei gyökerekkel rendelkező, Budavári Egyházközségben az igazi kuriózumnak számító hangszer.

„A hely kötelez”, hisz a '70-es években ebben a templomban szólalt meg először Johann Sebastian Bach összes orgonaműve egy sokéves sorozatban, Peskó György, a templom legendás orgonistájának előadásában.

A szakmabeli viták és egyéb nehézségek megoldását követően valósult meg 100%-os állami támogatásból J. S. Bach feljegyzéseinek alapján, Bán István, a templom orgonistájának koncepciója szerint a 415 Hz-en megszólaló orgona, ami valódi unikum a régióban. Rögtön az orgonaszenteléskor megrendezésre került a Budavári Bach Fesztivál, ami szintén egy páratlan, a hazai- és regionális régizenei életben új távlatokat nyitó rendezvénysorozat. A protestáns egyházzenét a kulturális élet vitathatatlan részévé kívánja tenni a közösség, ezt a célt támogatja kimagasló szakmai tudásával és munkásságával az I. kerület által „Budavárért Emlékéremmel” kitüntetett Bán István is. A Budavári Bach Fesztivál ötletgazdájával és főszervezőjével beszélgetett a Tehetséges magyarok program csapata.

T.M.: Hogyan jut el az ember fia, akit gyerekkorától fogva a zene érdekel, a Gödöllői Szent István Egyetem agrármérnöki szakára, azon belül is a biotechnológia és molekuláris genetika világába, majd onnan vissza a zenei pályára?

Mentorom, Peskó György mondta nekem, hogy Pistikém, valami egyetemet azért el kellene végezni, az élet nem (csak) a zenéről szól. Polihisztor családból jövő budai gyermekként természetesen nyomás volt rajtam e mellett a vélemény mellett is, így kerültem Gödöllőre. Voltak érdekes vizsgáim és szituációim az állattenyésztési órákon, amikor személyesen látogattuk meg a gazdaságokat. (nevet-a szerk.) Egyik vizsgámon például azért engedtek át, mert a "Melyik állat nem eszi meg a mérgező gyomot? kérdésre azt válaszoltam, hogy az okos. Szóval – persze nagyon elviccelve – nem a klasszikus agrártárgyakban jeleskedtem, míg molekuláris genetikában a legnagyobb mélységekig kiélhettem tudományos vágyaim- és érdeklődésem. Az államvizsga után kiváló állásajánlatokat kaptam, nem csak célzatos kutatói területen, de más vonalon is, melyeket a paralel végzett logisztika és német szakfordítás végzettségeim indukáltak. Mégis mindre nemet mondtam, mert hiányzott valami az életemből. Ez volt a professzionális zenélés. A biotechnológia máig is nagyon érdekel, de már csak a zene mellett, mellékszálként. A diplomám megszerzését követően így Bécsbe vezetett az utam, ahol szintén több szakot elvégeztem a Zeneakadémián és onnantól már csak a zene volt az életemben.

(Fotós: Takács Gergely)

T.M.: Bécs. Hogyan alakult ott az életed, milyen módon tartottad a kapcsolatot a hazai zenei világgal és miért jöttél végül haza?

Nem volt könnyű a kezdés, mert eleve egy évet kellett várnom, míg az általam áhított kiváló professzor (Peter Planyavsky, a bécsi Stephansdom egykori világhírű orgonistája) egyik növendéke civil katonai szolgálatra ment és ezzel történhetett „üresedés” az osztályában. Már maga a felvételi is egy igen összetett folyamat, hisz a tanárnak és növendéknek meg kell ismerniük egymást, a lehetséges munkafolyamatokat és azok hatékonyságát fontos szempontok mentén, amibe sok minden más mellett bele tartozik a szimpátia, tehetség, terhelhetőség, munkamorál, felfogókészség, zenei preferenciák, általános érdeklődés- és intelligencia. A várakozás évében, amikor ki-ki jártam az előzetes órákra Bécsbe, egy követelésbehajtással és céginformációval foglalkozó cégnél dolgoztam marketinges- és szakfordítóként, ami nem csak azért volt hasznos, mert rengeteget tanultam a pénzügyi világról, valamint nagy magyarországi cégek kinnlevőség-kezeléséről, de ebből tudtam magamnak venni egy kiváló, felújított angol mechanikás zongorát, ami elengedhetetlen volt a felvételire való felkészüléshez. Igaz, amúgy is nélkülözhetetlen egy művésznek a már szakmában kiteljesedő mindennapjaiban. Első körben az Egyházzene szakra vettek fel, ami egy nagyon komplex képzés rengeteg munkával és valljuk be, igen komoly váltás egy többdiplomás fiatalembernek külföldön. Egész más környezetben, új elvárásoknak megfelelve mindent gólyaként elölről kellett kezdeni. A következő évben felvételiztem párhuzamosan az orgonaművész szakra is, aminek kapcsán nem voltam rest izgalommal telt szüleimet sem megtréfálni, hisz a vonatról ezzel hívtam fel őket lehangolt stílusban:

„Képzeljétek, idén csak egyetlen embert vettek fel a szakra”. - Édesapám hosszasan vigasztalt, hogy „semmi baj, a másik szakon már bent vagy”, meg „ez tudjuk, hogy ilyen, nagyon nehéz bekerülni, sok mindenen múlik”, „ne csüggedj, te is- és mi tudjuk mire vagy képes”, stb.., aztán mindezeket végighallgatva kiböktem,

„az az egy én vagyok!”

Akkor már tudtam, hogy nincs visszaút, ez az én pályám. Sosem szerettem az operákat (zeneszerető szüleim hiába próbálták megértetni velem gyerekként a szocializmus kulturális valóságában, hogy a soktonnás Papagena a színpadon nem azért üvöltözik torkaszakadtából, mert fáj valamije, hanem ezt elvileg a nagy Mozart írta - bennem mégiscsak viszolygást keltett), emiatt e súlyos csorbát kiköszörülendő meghallgattam diák-állójeggyel a Staatsopetben a komplett operairodalmat, ami komoly haszonnal járt. De nem ekkor nyílt ki a világ, hanem amikor a Musikvereinban megélhettem egy főpróbán Nikolaus Harnoncourt vezényletével a Máté-passiót.
Addig csak keresgéltem magam, latolgattam, megfelelő döntést hoztam-e, de akkor ott, azokban a szent órákban mindent megértettem:  igen, ezért vagyok itt, ez a művészi magasság az, ami az egyetlen cél és ez az isteni csoda az, amiért érdemes egy életet áldozni (a felvétel következő évben amúgy Grammyt nyert).

Aztán bekerültem a világhírű, professzionális Arnold Schoenberg Kórusba, akinek a vezetője a vezénylés professzorom, Erwin Ortner volt. Velük a legkiválóbb produkciókban utaztam körbe a világot világhírű zenekarok- és karmesterek oldalán (Harnoncourt, Abbado, Boulez, Haitink), legyen az opera-, vagy koncertturné. Hihetetlen sokat lehet a színpadon tanulni, amikor intravénásan kapjuk meg nap, mint nap a világ zeneirodalmát a legnagyobbaktól, méghozzá a legfinomabb kidolgozásban. Ekkor már egy opera énekosztályba is bekerültem, hisz az MA szakosodáskor ez olyan új izgalmakat vetített elő, amiért nem csak én vagyok máig hálás, de bármelyik énekes is, akivel a saját produkcióimban aktívan dolgozom. Nikolaus Harnoncourt a zene elixírje volt, bárki, aki véletlenül a közelébe kerülhetett, itta a pillanatokat és a belőle áradó intuitív tudást – nekem ebből 15 folyamatos év adatott meg, egészen a haláláig. A vezénylés diplomámra való felkészülésben is aktívan segített (naná, hogy Bach!), de amikor a diplomám után már aktívan szerveztem- és vezényeltem Haydn miséket ugyanúgy, mint Bach kantátákat, egy ilyen Bach koncertválogatásomat megmutattam neki CD-n, amit követően 2 hét múlva a személyes írásos ajánlását küldte meg postán a zenei munkásságomhoz. Ennél nagyobb elismerés nem létezik, hatalmas becsben tartom!

Rögtön utána megalapítottam a bécsi székhelyű, de nemzetközi összetételű barokkzenekaromat prémium zenészekkel, akik rendszeresen játszanak a fesztiváljaimon, de 2015-ben a bécsi Musikverein Brahms-Saaljában is debütálhattunk. Mindeközben megismertem a hazai régizenei élet legkiválóbb muzsikusait, hisz rendszeresen szerveztem barokk koncerteket, a vasárnapi templomi szolgálataimat pedig mindvégig prioritásként kezeltem, hogy minél kevesebbszer kelljen helyettest kérnem az istentiszteletekre.

T.M.:Bécsből hazatérve pedig az orgona építésének és a fesztivál megszervezésének időszaka következett. A covid előtt sikerült megvalósítani az álmot, 2019-ben még megtartottátok a Bach Fesztivált. Akkor nyilván a szervezés és tervezés terhe mellett más volt megélni, mint például most, 2 év távlatából. Miben rejlett/ rejlik a sikere a programnak?

A Bécsből való hazatérésemre egyértelműen a Budavárba (akkor még tervezési stádiumában, a beteljesülési vágyában feszülő) Bach-orgona késztetett. Nem titok, hogy két nagyon erős szakmai szempont feszült egymásnak, melyben aktív eredményt felmutatni külföldi asszisztenciával nem, csak 0-24-es, teljes vállszélesség jelenléttel lehet. A Reformációi Emlékbizottság (EMMI) egy olyan orgona megépítését irányozta elő a Reformációi Emlékévre, „amin Bach művei a legautentikusabban adhatók elő, de aktívan- és transzparensen szolgálja emellett a Gyülekezet egyházzenei tradícióját ugyanúgy, mint a liturgiai szolgálatot”.

"Bach-orgonát építeni? Az egyik legcsodálatosabb ajándéka a Jóistennek és mindezt állami támogatásból!"

A velem szemben álló szakmai tábor vélekedése szerint egy autentikus Bach-orgona olyan hangszer, amin Bach maga is játszott. Én személyes és mérnöki oldalról másképp közelítettem (még ha „csak” egy biotechnológus agrármérnök is vagyok), mert számomra az autentikus Bach-orgona az, amit maga Bach jegyzett le, tervezett, vagy megvalósított. Azaz, az ő akkori, szakmai igényeit és elvárásait tükrözi. Ebből a "boxmeccsből" végül az én koncepcióm került ki győztesnek. Egyházunk fantasztikus tudású orgona szakértőjének, Kormos Gyulának (†) a segítő közreműködésével és a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra szakembereinek csodás kézműves munkájának gyümölcseként kelt életre hangszerként, hatalmas tervekkel és még több hálás, mindennapi örömmel.

(A Bach-orgona csodálatosan kidolgozott részlete)

Az első Bach Fesztivál Budavárban, az orgonaszentelés napjával indult 2017-ben. Bach életműve hatalmas, a legkülönbözőbb hangszerelésben és felállásban gyűrte maga alá játszi könnyedséggel az egész zenetörténelmet. Emiatt a Pünkösd utáni fesztivál ezt a keresztmetszetet kívánja bemutatni szólókoncertekkel, kamaraestekkel és természetesen zenekari, kantátás alkalmakkal. A fesztivált imádott hangszerünk hívta életre, kellett azonban egy olyan sorozat is, ahol csak Ő van a középpontban. Ez az őszi Bach-fesztivál lett, egy Nemzetközi Orgonafesztivál keretében, egyetlen kis csavarral, ami a „Bach+1” mottó. Ott a fellépő nemzetközi művészek maguk dönthetnek, hogy a „+1” Bach mellett egy másik stílus, zeneszerző, improvizáció, vagy akár közreműködő legyen, de ami fix, az a hangszerünk ünnepélyes és lehengerlő csodálata, végtelen, mégis alázatos színgazdagságában.

(A budavári Bach-orgona)

Egy gyönyörű orgonát hallgatni olyan felemelő érzés, amelyet csak azok kerülnek, akik az orgona óriási erejétől érzelmileg, vagy az emberi szervezetre fizikálisan kifejtett hatásától rettegnek, mert mindkettő valós! Mindenki más boldogan fürdőzik ebben az éteri- és egyszerre krisztusi, bárki számára elérhető, a maga önzetlen gyönyörűségében elénk táruló csodában, Bach zenéjén keresztül. A tavasz végi fesztivál azonban nem az orgonáé (bár mindegyik koncerten megszólal), hanem valóban a Nagy Mester, J. S. Bach gazdag munkásságát mutatja be mindenféle felállásban, szólókoncertek mellett kamarazenélésben, vagy zenekaros- kórusos kantátákban. Fesztiválunk különlegessége, hogy egyrészről kizárólag historikus, autentikus hangszerek szólalnak meg, másrészről a régióban egyedülállóan, a kantátákat Bach gyakorlatát követve nagyorgonával kísérjük, hisz a 415 Hz-es hangolása lehetővé teszi, hogy barokkzenekar mellett szólaljon meg kontínuóhangszerként.

T.M.: Idén ismét lehetőséged van a Fesztivál megszervezésére. Július 4 és 15 között várjátok a látogatókat a programokra. Mire számíthat a fesztiválra érkező?

Az évek óta megszokott kimagasló zenei minőségre nagyon nagy hangsúlyt fektetünk, hisz pont az a missziónk, hogy a protestáns egyházzene a magaskultúrában a legmagasabb szinten prezentálja magát, így valóban álomszerű művészek szólaltatják meg Bach alig felfogható mélységű műveit. Fesztivál-igazgatóként nem szívesen emelek ki semmilyen produkciót, mivel az összes fellépő az én meghívásomra érkezik, pont azon szakmai barátság- és tisztelet miatt, ami miatt a fesztiválunkat ők gazdagítják. Próbálunk a színes előadói apparátusokra koncentrálni. Érdemes felkeresni a fb-on a „Budavári Bach Fesztivál” oldalt. Különlegesség a most következő sorozatban, hogy két olyan orgonaművész is játszik, akik a néhány előrement kortársuk mellett a legtöbbet tettek Magyarországon a bachi tradíció ápolásához és akiknek lendületes orgonajátékán mi, „új generáció” felnőttünk, ők Elekes Zsuzsa és Ella István. Egy igen dinamikus magyar, fiatal művésznő adja a harmadik orgonakoncertet, Váradi Helga. Szászvárosi Sándor gambaművész a triójával érkezik, Márkus-Zalatnay Fruzsina (barokkfuvola) és Tegyei Zoltán (csembaló, orgona) közreműködésével. Luis Zorita, briliáns spanyol csellista, a bécsi székhelyű barokkzenekarom első csellistája most nem a zenekari koncertünk basszusszekcióját erősíti, hanem az éteri szépségű cselló szólószvitekből ad elő hármat, közben pedig egy ifjú orgonista, Hocz Veronika gazdagítja néhány korálelőjátékkal a programját. A highlight értelem szerint a kantátás koncert a már említett, unikális hangszerelés miatt, ahol a legnagyobb bachi zenekari összeállítást választottuk a pedálos nagyorgona köré, azaz a vonósok mellett fafúvósok, barokktrombiták, timpani, kórus és kiváló nemzetközi szólistagárda. Külön öröm, hogy sikerült felkérnünk a világ egyik legkeresettebb Bach tenorját, Daniel Johannsent, aki örömmel érkezik közénk. Évek óta vártuk ezt az alkalmat, hisz Bécsben még egy énekosztályba jártunk a Zeneakadémián. Emellett Katrin Targo (szoprán), Hegyi Barnabás (alt) és Krokovay Marcell (basszus) mind olyan énekesek, akikkel álom együtt zenélni és gyönyörű hangjuk mellett különleges stilisztikai ismeretekkel rendelkeznek. Kórusként a saját csapatom szolgál, a Bach Akadémia Budapest, a zenekar pedig a nemzetközi együttesem, a Musica Vivax Wien. A zárókoncert izgalmas kettősséget fog mutatni, ahol Csalog Benedek fuvola szólópartitákat játszik (az egyiket maga rekonstruálta), közben egy partitát én is játszom orgonán. A kompozíciós technika a megegyező „partita” elnevezés ellenére teljesen különböző a fuvola- és az orgona esetében, hisz utóbbi egy korálalapú variációsorozat, míg a fuvolapartita inkább hasonlít az önálló tételekből felépülő szvitre.

 A fesztivál részletes programja itt érhető el: Budavári Bach Fesztivál 2021