1891-ben született Asbóth Oszkár, a helikopter atyja
Máig vitatott, hogy Asbóth Oszkár nevét egyértelműen a helikopterhez köthetjük-e. Munkásságát megismerve bizton állíthatjuk, hogy az ő kutatásai, tesztjei nélkül nem sikerült volna a helikopter megalkotása.
Asbóth Oszkár már középiskolásként rajongott a repülésért, de nem a levegőbe emelkedés érzésének gyönyörűsége, hanem az azt lehetővé tevő műszaki-technikai megoldások érdekelték igazán. A kis Oszkár autodidakta módon, a gyakorlatban szerezte meg szakmai ismereteit.
Tizenhat éves korában francia lapok hasábjain látta meg a légcsavart, amelynek fejlesztése egész életére rabul ejtette. Két évvel később, szűkös anyagi körülmények között építette meg első biplánját (kétfedelű repülőgép), amely 10 méter magasra emelkedett. Kezdeti szárnybontogatása után sikerei a bécsi katonai parancsnokság figyelmét is felkeltették.
Az első világháborúban az osztrák-magyar repülőcsapatok kísérleti telepén korának legjobb hatásfokú légcsavarjait fejlesztette ki, a licencdíjak révén jelentősen javult anyagi helyzete. Itt került kapcsolatba a PKZ néven emlegetett Petróczy István, Kármán Tódor és Zurovecz Vilmos mérnökhármassal, akik a nehézkes és sebezhető megfigyelőléggömböket felváltani hivatott helikoptereken dolgoztak.
A világhírű PKZ–1 elnevezésű fejlesztése 1917-ben kezdődött, ez volt az első repülőképes villanymotorral üzemeltetett modell. A repülőgép 76184 lajstromszámon kapott szabadalmi oltalmat. Tömege 650 kg volt, egy 190 LE-s Austro-Daimler villanymotor biztosította a felemelkedését, melynek 195 kW-os teljesítményszükségletét közvetlen földi kábeles összeköttetéssel oldották meg. A négy sikeres emelkedést 1918 márciusában hajtották végre, azonban a kísérletek folytatását a motor leégése miatt felfüggesztették.
A PKZ-helikopterek közül a második változat az Asbóth-féle légcsavarral már képes volt fél órán át 50 méter magasan lebegni, de a katonai bemutatón oldalhúzás miatt belengett, leesett és összetört. A Monarchia veresége után minden repülőgépet, motort és légcsavart meg kellett semmisíteni, így Asbóth jobb híján a hajózás felé fordult.
1921 őszén motorcsónakhoz készített 3 méter átmérőjű hajócsavart, amellyel a jármű 70 km óránkénti sebességgel száguldott, és a feltaláló már a Budapest-Bécs közötti rendszeres hajójárat beindításán gondolkozott. Megélhetését biztosítandó hajócsavargyártó üzemet alapított, de továbbra is a helikopterépítésen törte a fejét.
1928-ra készült el az ellentétes irányban forgó, két merev, kivételesen jó húzóerejű légcsavarral ellátott, acélcső vázszerkezetű AH1, amely 1928. szeptember 9-én emelkedett a levegőbe a Rózsadomb mögött, egy füves réten.
A kerekek helyett labdákon álló gép kilenchengeres, 120 lóerős motorjával helyből, merőlegesen szállt fel, és 10 méter magasan 10 percen át lebegett. Ez volt az első szerkezet, amely nemcsak függőlegesen szállt fel a pilótával, hanem huzamosabb ideig egy helyben lebegett nagyobb magasságban.
A jármű azonban a merev légcsavarral nem tudott stabilan repülni, hiába helyezett el Asbóth a gép oldalai mentén függőleges fémlemezeket.
Az Asbóth-helikopterek - az AH1-AH4 típusok együttvéve - összesen 182 repülést végeztek, 29 órát és 7,5 percet voltak a levegőben, de a magyar légügyi hatóságok érdeklődését nem keltették fel.
1930-ban azonban az AH4-et kipróbálta egy léghajózással foglalkozó angol kapitány, és az ő javaslatára 1935-ben a brit Légügyi Minisztérium szerződést kötött Asbóthtal az AH5 típus megtervezéséről.
A szerkezet elkészült, de a második világháború kitörése miatt már nem volt mód a beüzemelésre, a tervezőnek el kellett hagynia Angliát.
Kétségtelen tehát a tény, hogy a PKZ-helikopterek kifejlesztésekor ő tervezte és készítette el a légcsavart, az általa konstruált helikopterrel repült először ember Magyarországon, az ő helikoptere volt az első, amely a pilótával együtt függőlegesen felszállt, és huzamosabb ideig nagyobb magasságban, egy helyben, stabilan lebegett, ezért elvitathatatlan úttörő szerepe a helikopterfejlesztés történetében.
Magyarországra visszatérve Asbóth felhagyott a kísérletezéssel, 1949-től haláláig az Újításokat Kivitelező Vállalat szakértőjeként dolgozott. 1956-ban kiadták Az első helikopter, a következő évben a Géprepülés című könyvét. 1960-ban Kossuth-díjra terjesztették fel, melyet már nem tudott átvenni, február 27 óta a Farkasréti sírkertből néz a Napba. Talán megközelíthette.
Források: wikipédia, múlt-kor, hírvilág
