Nekem az ég régen is kék volt
ha kék volt
borúsnak miért mondanám most
s nagyon szerettem ezt a
már nem-szeretem várost
nekem a jó régen is jó volt
ha jó volt
miért mondjam utólag rossznak
csapjak föl én is buzgó
megkésett panaszosnak?
nekem a rossz régen is rossz volt
s mert rossz volt
hát kiköptem unom a kókadt
a most-merész hőssé
horgadt szókimondókat
nekem a hit régen is hit volt
s mert hit volt
az életet is hittel éltem
hagyjatok meg hát engem
ebben a balga hitben
Kányádi Sándor: Nekem az ég
Kányádi Sándor 1929-ben született Nagygalambfalván Kányádi Miklós gazdálkodó és László Julianna gyermekeként. Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában, a középiskolát a székelyudvarhelyi református kollégiumban, a Római Katolikus Főgimnáziumban és a fémipari középiskolában végezte. Ezt követően beiratkozott a Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de 1954-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar irodalom-szakos tanári diplomát, ám tanárként soha nem dolgozott, életét az irodalomnak szentelte.
A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas költő. 1998-tól haláláig a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja volt. Költőként Páskándi Géza fedezte fel, amikor 1950-ben a bukaresti Ifjúmunkás című lapban közölték első versét. 1955-ben jelent meg első verseskötete, a Virágzik a cseresznyefa.
Az 1950-es évek elején az Irodalmi Almanach segédszerkesztője volt, s közben néhány hónapig az Utunk munkatársa is. 1955 és 1960 között a Dolgozó Nő, majd 1960-tól nyugdíjazásáig, 1990-ig volt a kolozsvári Napsugár című gyermeklap szerkesztője.
1958-ban feleségül vette Tichy Mária Magdolna tanár, szerkesztőt, akivel két gyermeküket nevelték, Zoltán Sándort és László Andrást. Unokahúga, Benedekffy Katalin gyermekként sokszor szavalta nagybátyja verseit, később elismert színész-operaénekesként gyakori vendég volt a költő szerzői estjein.
A kortárs magyar költészet egyik legnagyobb alakjának számított, a magyar irodalom közösségi elvű hagyományának folytatója volt. Az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors mint alaptémák határozták meg költészetét, mely a közösségi létproblémákat egyetemes érvényességgel szólaltatja meg. Tevékenyen részt vállalt az irodalmi életben, iskolák, könyvtárak, művelődési házak állandó vendége volt Romániában, majd Magyarországon és a környező államok magyarlakta településein egyaránt.
1956-ban kezdetét vette életének az a korszaka, melyben szinte az egész világot körbeutazta. A Romániai Írószövetség küldöttjeként a Szovjetunióba, Leningrádba, Moszkvába és Örményországba is eljutott. Először 1967-ben utazik nyugatra, Bécsben megtartja a Líránkról Bécsben című előadását, 1969-ben Székely Jánossal, Békés Gellérttel részt vesz a Bolzanói Szabadegyetemen, itt megismerkedik Cs. Szabó Lászlóval és Szabó Zoltánnal. 1971-ben a Pen Klub meghívására Sütő Andrással Norvégiába és Svédországba utazik. 1973-ban Püski Sándor meghívására Sütő Andrással, Farkas Árpáddal, Domokos Gézával és Hajdú Győzővel az USA-ba és Kanadába látogat. 1984-ben hosszabb észak- és dél-amerikai előadó körúton vesz részt. 1992-ben Izraelben mutatja be erdélyi jiddis népköltészet-fordítását. 1987-ben meghívják a rotterdami nemzetközi költőtalálkozóra, nem kap útlevelet, ezért tiltakozásul kilép a Romániai Írószövetségből. Külföldi utazásai során alkalma volt betekinteni a nyugati civilizáció felszíne mögé is, s ezek a tapasztalatai újabb verseiben, kisebbségi sorsvállalásával párhuzamosan az egész emberiség sorsa, kultúrája, egyetemes értékei, jövője iránt érzett aggodalmának kimondására késztették. A kilencvenes években született verseiben ez az aggodalom már-már apokaliptikus szorongássá vált.
Kányádi Sándor az eszményi társadalomépítés jegyében indult. A hatvanas évektől mindinkább szintézis igényű és erejű választ adott arra a kérdésre, hogy a modern líra inkább a közösséget vagy inkább a személyiséget fejezze-e ki, ő ugyanis egyesítette e két szempontsort. Ugyanakkor a hagyományba gyökerezettség és a kordában tartott modernizmus is a sajátja volt. Térben és időben egyetemes költői szemlélete, a kisvilágtól az emberiségig terjedt figyelme. Lírája elégikus volt, de jelen voltak benne a tragikus, az ironikus hangnemek, szemléletmódok, különösen a nyolcvanas években. Fontosabb versei: Apokrif ének; Fától fáig; Fekete-piros; Halottak napja Bécsben; Krónikás ének Illyés Gyulának – odaátra; Kuplé a vörös villamosról.
Műfordító, népszerű gyermekversek szerzője, saját műveinek avatott előadója is volt. Kónya Gábor írói álnéven alkotott.
2018. június 20-án hunyt el Budapesten, Szülőfalujában, Nagygalambfalván helyezték végső nyugalomra.
Egyik legismertebb verse: Valaki jár a fák hegyén
valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
Fontosabb díjak, elismerések:
1968 – Utunk-díj (Kolozsvár)
1971 – A Romániai Írószövetség Díja [A Fától fáig kötetre] (Bukarest)
1978 – A Romániai Írószövetség Díja [A Szürkület kötetre] (Bukarest)
1986 – Déry Tibor-díj
1989 – Az Év Könyve-díj [A Sörény és koponya kötetre]
1989 – Az Év Hanglemeze-díj [A Vannak vidékek nagylemezre]
1990 – MSZOSZ-díj
1990 – A Castren Társaság díja (Helsinki)
1993 – Kossuth-díj
1993 – A Magyar Művészetért Díj
1995 – Herder-díj (Bécs)
1998 – Magyar Örökség-díj
2000 – a C.E.T. Millenniumi díja
2001 – Kölcsey Ferenc Millenniumi Díj
2002 – A Pro Renovanda Cultura Hungariae fődíja
2004 – A Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal
2004 – Alapítvány az Erdélyi Magyar Irodalomért (Székelyudvarhely)
2004 – Mecénás-díj
2005 – Hazám-díj
2008 – A Magyar Kultúra Követe
2008 – A 8. Győri Könyvszalon alkotói díja
2008 – Táncsics-díj
2009 – A Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (polgári tagozat)
2009 – Babits Mihály Alkotói Emlékdíj
2014 – Széll Kálmán-díj
2014 – a Nemzet Művésze-díj
2017 – Prima Primissima-díj
Források: PIM, Wikipedia