Kugler Henrik Sopronban született, 1830-ban. Nagyapja és édesapja is cukrászdát vezettek szülővárosában. 1847-ben a család Budapestre költözött és a József téren nyitották meg üzletüket.
Henrik alaposan kiképezte magát a szakmában, mielőtt átvette édesapja cukrászatát. Tapasztalatszerzésre még Párizsba is elutazott. 28 évesen ötletekkel gazdagon kezdett a vállalkozásába. Az üzlethelyiséget kibővítette, kérelmet adott be kirakat létesítéséhez. Nem maradt itt végleg, előkelőbb környezetre vágyott, ezért áthelyezte üzletét a Gizella térre. (Mai Vörösmarty tér) Kibontakoztathatta tehetségét, az előkelő vendégeit elkápráztathatta teasüteményeivel, fagylaltjaival, bonbonjaival, mignonjaival (kuglerekkel). Süteményeihez a borító masszát Stühmer Frigyestől vette át.
(Mignon, vagy más néven kugler sütemény)
Üzlete elé kihelyezett asztaloknál az elegáns világképviselők találkozhattak. 1869-ben megkapta a Magyar Királyi Udvari Szállító címet, 1873-ban a Koronás Arany Érdemkeresztet. A szakma elismerte, ezáltal fontos pozíciókat tölthetett be. Elképzelhető, hogy Kugler Géza álnév alatt megjelent szakácskönyveket is ő írta.
Bár sikeres és közismert ember volt, mégis magányosan élt. Egyedül testvére, Mária közel hozzá, aki szakmai életének is fő támasza volt. Testvérének halála után, még csak 52 éves volt, de már nem volt kedve folytatni a cukrászatot, ehhez erősen hozzájárult betegsége is.
Egyik üzleti útján találkozott Gerbeaud Emillel, aki két évvel később betársult vállalkozásába. Hamarosan teljesen átadta az üzletet, a nyereségének 10 %-át kapta meg további 10 évig.
József Attila első versében is találkozunk a kuglerrel:
Kedves Jocó!
De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.
Mig a cukrot szopogatnám,
Uj ruhámat mutogatnám,
Dicsekednél fűnek fának,
Mi jó dolga van Attilának.
J.A., 1916–1917
Források: Forbes, Wikipédia