Hosszú életét egy olyan időszakban élte le, amelyet áthatottak az emberbarát eszmék, a felvilágosodás hite a nevelés erejében és a romantika lelkesedése a kiemelkedő egyéniségekért és küldetésükért. Brunszvik Terézre a  szenvedélyes tenni akarás és fáradhatatlanság volt jellemző. Élhetett volna a legtöbb arisztokratához hasonló szórakozásokkal, legfeljebb felületes jótékonykodással, a hivatalos címekkel megelégedve. De „minél magasabb rangban állunk, annál jelentősebbek cselekedeteink” – írta a magyar óvodák útnak indítója.

A tudásra vágyó, csupa élet ifjú leány rendkívüli energiákat mozgatva kezdte kibontakoztatni sokoldalú tehetségét: jól rajzolt és festett, kitűnő zenésznek, énekesnek és táncosnak számított. Amikor családjával Bécsben lakott, személyesen Beethoven adott számára zongoraórákat, sőt igen bensőséges barátság szövődött a zeneszerző és a Brunszvik testvérek között. A húszas éveiben járó Teréz élvezte a társasági életet, de talán akkor érezte magát legjobban, amikor testvére gyermekei mellett tanítóskodhatott.

Svájcban megismerkedett Pestalozzival, a híres svájci pedagógussal, aki a nevelésügy lelkes prókátora volt. Ő volt az, aki megújítónak számított és számít mindmáig, aki elhagyott gyermekek számára menhelyet alapított, szegényiskolát indított útjára. Teréz számára ő lett a nevelés apostola.

34 évesen nagy elhatározásra jutott. Döntést hozott, miszerint „szellemi anyaként” ön- és közjavító tetteket fog végrehajtani, és a haláláig hasznos életet él, mert egy nő „sohasem érezheti magát az anyaságból kirekesztettnek, csak ki kell nyitnia ajtaját és szívét, s mindkettő gyorsan zsúfolásig meg fog telni rászorulókkal”.

A gyermekvédelem első társadalmi szervezésével 1810 körül próbálkozott meg, bekapcsolódott a Pestalozzi-módszer hazai terjesztésébe. Tudta, hogy a korai nevelés a legfontosabb, hiszen, amit az ember ebben az életkorban felfog, kihat egész életkorára.

Nevét az 1828-as esztendő tette ismertté. Az angol óvodák megismerése után ekkor alapította meg a Habsburg Birodalom és egyúttal Közép-Európa első kisdedóvodáját Budán, a Krisztinavárosban (Mikó utca). Ezt, majd a következő intézeteket is a maga vagyonából hozta létre, és a későbbiekben majdnem mindenét eladta a nemes célért. 1836-ban egyesületet alapított az óvodák elterjesztésére.

További 11 óvodát indított útjára, haláláig 80-ra nőtt ezen intézmények száma.

Teréz ezen felül több ipari iskolát is megnyitott, hogy az óvodából kikerülő gyermekek azonnal elkezdhessék tanulmányaikat. Nem mintha az óvodában nem tanultak volna: délelőtt és délután is állandó foglalkozások voltak, az idősebbek már írni, olvasni és számolni is megtanultak, de a gyerekek megismerkedtek a pénzegységekkel, a test részeivel és a grammatikával is.

Unokahúgával, Teleki Blankával tevékenyen részt vett az első magyar nőnevelő intézet létrehozásában is. Írásban megjelent művei ma is segítséget nyújtanak a kisgyermekek erkölcsi, szellemi és testi neveléséhez. A magyar óvodaügy úttörőjének nevét sok intézmény  viseli. Alakját több köztéri szobor őrzi Budapesten.

Amellett, hogy a gyermekek számára intézményeket alapított, Teréz nevéhez egy szép karácsonyi szokás is tartozik, ugyanis már az 1820-as években állított karácsonyfát a birtokán, és ahogy teltek-múltak az évek, egyre több magyar kastélyban és polgár otthonában, iskolákban várta a lányokat és fiúkat égő gyertyákkal, szalagokkal, gyümölccsel, mézeskaláccsal díszített karácsonyfa. Akkoriban a kastélyokban épp annyi fenyő állt a szobában, ahány gyerek volt a családban. Mellettük az asztalokon és székeken feküdtek az ajándékok: könyvek, babák, szép ruhák, íróeszközök.

Források: weberaniko.hu, wikipedia, Új Akropolis Nemzetközi Egyesület