Az északi-sarki területek megismerése és kutatása már régóta foglalkoztatja a világ minden táján élő tudósokat, kutatókat. Az osztrák-magyar északi-sarki expedíciót, melyben egyedüli magyarként vett részt Kepes Gyula, az 1872 és 1874 közötti években vezették. Az izgalmas utazás során egy 24 fős csapat felfedezte a Ferenc József-földet, ámbár az eredeti cél az északkeleti átjáró felkutatása lett volna. Julius von Payer főhadnagy és Karl Weyprecht irányította a felfedező utat, melynek költségeit osztrák és magyar nemesek, arisztokraták támogatták.

A sarkvidéken töltött több, mint 2 év után tért haza a csapat, melynek a már említett magyar tagja, Kepes Gyula 173 évvel ezelőtt, ezen a napon, december 7-én született. 

(„Sohasem hátrálunk” Az osztrák-magyar expedíció válságos helyzete. Julius von Payer festménye)

Kepes Gyula Ungváron és Budapesten tanult, akinek édesapja előbb földbérlő, majd birtokos lett, így anyagi biztonságban tudhatta magát fia, amikor beiratkozott a bécsi orvosi egyetemre. Gyulát 1870. augusztus 3-án avatták orvosdoktorrá, majd ezután a bécsi Rudolf-kórházban kezdett dolgozni Drasche és Weine professzorok mellett.

Az expedíció tervezése során Kepest bízták meg azzal, hogy vizsgálja meg a kijelölt személyek fizikai-egészségügyi állapotát, valamint állítsa össze az expedíció sikeres és biztonságos kimeneteléhez szükséges élelmezési folyamatokat az akkori orvosi ismereteinek megfelelően.

Az ő tanácsát követték a csoport tagja, vagyis nagy mennyiségű tokaji aszút és citromlevet vittek magukkal, így ennek a keveréknek a fagyasztott állagú adagjait fogyasztva sikerült elkerülniük a skorbutot.  Brémában szállt fel az expedíció Tegetthoff nevű hajójára. Amikor a norvégiai Tromsoben kikötöttek, Kepes Gyulának gondja volt arra, hogy a készletet további vitamindús élelemmel egészítse ki, ekkor nagy mennyiségben vásárolt egy Skandináviában honos szederfaj tartósított gyümölcséből. A skorbutot, a kor legfélelmetesebb betegségét továbbra is sikerült távol tartani ennek köszönhetően a kutatócsoport tagjaitól.

Az utazás alatt ugyan a legénység 1 tagja elhunyt, de köszönhetően a magyar orvos szervezett és alapos munkásságának, az expedíció 23 fővel egészségesen térhetett haza, annak ellenére, hogy nagy nélkülözéseket kellett elszenvedniük. Kepes az orvosi feladatai ellátása mellett rendszeresen végzett növény- és állatgyűjtést, de amikor a hajót el kellett hagyniuk, sajnálatos módon a gyűjtemény ott maradt és elpusztult. Visszatérésüket követően elsőként értesítették a magyarországi sajtót az expedíció sikeréről. Hazatérése után Gyulát törzsorvossá léptették elő, a Vaskorona-rend III. fokozatával tüntették ki, több város, köztük 1875-ben Munkács díszpolgárává avatták, több tudományos egyesület választotta tiszteletbeli tagjává. 1882-ben másodosztályú, 1895-ben pedig első osztályú honvéd-főtörzs orvossá nevezték ki. Különböző helyőrségeknél szolgált, majd 1904-ben a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osztályának vezető pozícióját kapta meg. Budapesten halt meg 1924.október 26-án.

Dr. Kepes Gyula leszármazottja napjaink népszerű írója, műsorvezetője, Kepes András,a aki Fábri Sándor és Frei Tamás társaságában látogatást is tett a Ferenc József-földön.

Források: wikipédia, múlt-kor, informed.hu