1881-ben, Bartók Béla Viktor János néven látta meg a napvilágot a világhírű magyar komponista és zongoraművész, Nagyszentmiklóson. 3 éves volt, amikor szülei már látták és hallották, hogy tehetséges, abszolút hallása van. Kezdetben otthon tanították. 9-10 évesen már önálló zeneműveket komponált zongorára. Zeneszerető családban nevelkedett: apja a városi iskola igazgatója, zongorán, csellón játszott, zenekart vezetett, sőt komponálással is foglalkozott; anyja tanítónő volt, és kiválóan zongorázott. 1899-ben a Pesti Zeneakadémiára iratkozott be. Stílusának kialakulásában meghatározó szerepe volt a német klasszicizmusnak és a romantikának.
A 20. század egyik legmeghatározóbb zeneszerzője számára a kelet-európai, különösen a magyar népzene jelentette az ihletforrást. Kodály Zoltánnal például éveken át járta fonográffal a falvakat, hogy megismerje a tájegységek zenei hagyományait, inspirációt gyűjtsön. Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű.
Bartók kezdetben a klasszicista és a romantikus zene jellegzetességeit sajátította el, ami nem véletlen, hiszen környezetében a zene ezen irányaival találkozhatott. Később, az 1896-os milleniumi ünnepségek és a fellángoló magyar nacionalizmus hatására zenéjét hazafiasságának kifejezésére használta. Ebben az időben ismerkedett meg Richard Strauss merészen új zenéjével, ami nagy hatással volt pályafutásának korai szakaszára.
Folklór kutatásai következményeként a népzenei nyelv teljesen beleépült zenéjébe, és nem csak azokba a műveibe, amelyekben kifejezetten a népzene van előtérben. Az 1920-as években újabb hatások érték művészetét, időben egymástól több századra lévő, stilisztikailag is homlokegyenest ellentmondó stílusok. Bartók úgy jellemezte ezt az időszakot, hogy fejlődése következetesen egy irányban haladt, és 1926-tól kezdve művei kontrapunktikusabbak, ugyanakkor pedig egyszerűbbek lettek.
Gondolkodásmódja egyre inkább a humanista törekvésekkel lett rokon. Erre szép példa a Cantata Profana „csak tiszta forrásból” merítése. Másik lehetőségét a falusi nép és a természet közelségétől remélte, azonban a politikai problémák egyre sűrűsödtek, kitört a második világháború. Ennek ellenére Bartók egyáltalán nem szakadt el humanista eszméitől, sőt még jobban felerősödött benne. Kései műveiben, a II. Hegedűversenyben, a Zenekari Concertoban és a III. Zongoraversenyben érezhető, hogy az alkotó előtt már megvilágosodott az ember jövőjének reményteljes távlata.
1940-ben a háború borzalmai elől az USA-ba utazott, ám előtte, október 8-án még tartott egy koncertet nem is sejtve, hogy ez lesz az utolsó magyarországi fellépése.
'Ha valaki itt marad, holott elmehetne, ezzel hallgatólag beleegyezik mindabba, amit itt történik'
Szándéka ellenére már nem térhetett haza, így 1945. szeptember 26-án New Yorkban halt meg leukémia betegségben. Posztumusz Kossuth-díjat kapott 1948. március 14-én, 1955-ben pedig megkapta a Nemzetközi Békedíjat. Életrajzát fia, ifj. Bartók Béla mérnök, geodéta és unitárius egyházi főgondnok írta meg. Az 1983 és 1999 között forgalomban levő ezer forintos bakjegyen Bartók Béla arcképe szerepelt.
Források: wikipedia, mindennapi klasszikusok
