A nagyszombati Thinagl család gyermekéből, Szerafinból lett az ország első gyógyszerésznője abban az korszakban, amikor Magyarországon a nők számára még különösen nehezített pálya volt ezt a szakmát kitanulni és gyakorolni.
Az 1890-es évek elején már az európai országok többségében lehetővé tették az egyetemi tanulmányok végzését a „gyengébb nem” számára is, de Magyarországon ez nem volt így. Hazánkban először a női emancipációt képviselő Mária Dorottya Egyesület tett javaslatot a nők foglalkoztatására az orvosi és gyógyszerészi pályán. 1895 januárjában a Vallás és Közoktatásügyi miniszter, kezdeményező lépést tett ez ügyben. A Budapesti Tudományegyetem egyértelműen állást foglalt a nők felvétele ellen. Ezután a Magyarországi Gyógyszerész Egylet tagjainak többsége is ellenvéleményt nyilvánított, majd a további szakmai viták alkalmával egy korlátozó javaslattal élt. A nők gyógyszerészi pályára lépésének kérdését végül is az 1895. december 19-én megjelent 65.719. sz. Vallás és Közoktatásügyi miniszteri rendelet oldotta meg. Ez alapján a bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészeti pályákra a jelentkezőket egyenként megvizsgálva engedélyezhették az egyetemre való felvételüket. Az első magyar egyetemi végzettségű nő Sternberg Sarolta volt 1900-ban.
Gyógyszerésznőt Magyarországon először Kolozsvárott avattak 1903-ban, Thinagl Szerafin személyében. A budapesti egyetemen először 1905-ben avattak gyógyszerésznőket, ötöt, köztük Légrády Erzsébetet, aki 1906-ban gyógyszerészdoktor lett. A kolozsvári egyetemen a második, gyógyszerészként végzett hölgy Hints Vilma erdélyi születésű volt, szintén 1905-ben kapta meg oklevelét.
Szerafin gyógyszerészet iránti érdeklődését a családja sokáig ellenezte, ám a lány 1898-ban gyógyszerész gyakornoknak állt, az így keresett pénzből pedig Kolozsvárra utazott, ahol beiratkozott az egyetemre. Nő lévén csak a tanárral együtt léphetett be az előadóterembe, és nem ülhetett a férfihallgatók közé, külön széket kapott. Minden nehézség ellenére 1903-ban kitüntetéssel diplomázott. Egy évre rá házasságot kötött Pesthy Miklós gyógyszerésszel, így ők voltak az első gyógyszerész házaspár. Déván nyitottak gyógyszertárat Őrangyal néven, amit közösen vezettek. István és Zsuzsanna nevű gyermekeik még itt, Déván születtek, 1915-ben a család Isaszegre költözött, ahol megvásárolták az Angyal gyógyszertárat. Lánya szintén gyógyszerésznek, fia orvosnak tanulhatott, melyet az isaszegi vasúthálózat tett számukra lehetővé, így tudtak Budapestre járni iskolába.
Miklós 1930-ban bekövetkezett halála után Szerafin egyedül vezette a patikát, később lánya dolgozott mellette. Zsuzsanna vezette a gyógyszertárat egészen 1950 nyaráig, amikor is a patika állami tulajdonba került.
Szerafin ekkor már évek óta fiával lakott Budapesten, a Váci utcai lakásukban. Az 1956-os forradalom idején szélütés érte, melynek következtében örökre lehunyta szemét.
Thinagl Szerfain példakép lehet gyógyszerésznek, családanyának egyaránt. Isaszegen máig őrzik emlékét, a város lakói 2016-ban kiállítást szerveztek a tiszteletére, valamint egy emléktábla is nagyságát méltatja az utókor számára.
Források: nokert.hu, isainformatika
