A Magyar Automobil Club 1900-ban alakult meg és szakemberei állították össze a főváros gépkocsi-forgalmi szabályrendeletét, mely előírta mind a gépjármű-vezetők, mind a járművek vizsgáztatását.
Korlátozták a sebességet, a forgalmasabb utakon a személykocsik 20, a teherautók 6 km/órával haladhattak, a járműveket üzemi és kézifékkel, első-hátsó lámpával és dudával kellett felszerelni. Ekkor adták ki az első vezetői és forgalmi engedélyeket (1901-ben 49 vezetőnek és 38 járműnek) s a rendszámtáblákat is, bár nem mondták meg, hová kell elhelyezni azokat. Azt is előírták, hogy menet közben állandóan dudálni kell, s hogy a parkoló kocsikat tilos őrizetlenül hagyni.
(Csonka János az általa tervezett autóval. Fotó: BME)
Csonka János 1900-ban háromkerekű motoros levélgyűjtő járművet konstruált a Postának, tengelykapcsoló és sebességváltó nélkül, igen egyszerű szerkezettel, mivel a javításhoz nem volt szakember. A 2,3 lóerős triciklik főleg Pesten jártak, vezetőjük mellett 50 kilós postazsákkal, csúcssebességük 25 km/óra volt. 1900. november 19-től 25 évig álltak a Posta szolgálatában, ezeken jelent meg először az alumínium szerkezeti anyagként.
A Magyar Királyi Posta- és Távirdaigazgatóság 1903-ban írt ki nemzetközi pályázatot postaautók beszerzésére, erre a vezető autógyárak legújabb típusaikat küldték. A zsűri egyhangú elismerését mégis Csonka János konstrukciója vívta ki, s a megrendelést is ő nyerte el. Kocsijainak négyhengeres motorja, két blokkból összeszerelt iker-hengertömbje, differenciálműve, két lánckerekes hátsótengely meghajtása, sorosan kapcsolt sebességváltója volt, s golyóscsapágyat alkalmazott mindenütt. A győri Magyar Waggon és Gépgyárban folyó szerelést Csonka vezette, megalapozva a későbbi Rába autógyárat.
Csonka János 1852. január 22-én született Szegeden, iskoláit is itt végezte. Külföldi tanulmányutakon vett részt mielőtt a Budapesti Műszaki Egyetem munkatársa lett mint műhelyvezető. Innen már az általa alapított Csonka Gépgyárba vezetett az út, majd nyugdíjba vonulásáig itt dolgozott. Ő a magyar motor- és gépjárműgyártás megindítója. Folyamatosan képezte magát és elnyerte a József Műegyetem tanműhelyének vezetői állását, amelyet nyugállományba vonulásáig töltött be. 1877–1880 között végighallgatta az egyetemi előadásokat. Kiemelkedő mérnöki teljesítményeiért 1924-ben a Mérnöki kamara gépészmérnökké nyilvánította.
Csonka első magyar gyártmányú gépkocsija 1905. május 31-én indult el 2000 kilométeres próbaútjára a Műegyetem udvaráról s a Felvidék, Erdély és az Alföld alig kiépített útvonalain, üzemzavar nélkül ért haza. Ettől számítják a magyar autógyártást.
A négyütemű, vízhűtéses motorral felszerelt autó 26 km/óra átlagos, 35 km/óra csúcssebességet ért el. A kocsikat Doxának nevezték megbízhatóságuk miatt, a 2 köbméter hasznos térfogatú járműveket 1906. január 15-től alkalmazta a Posta.
Csonka János a Magyar Automobil Club elnökének, Zichy Bélának is készített egy 25 lóerős személykocsit, több újítással, a jármű évtizedekig működött hibátlanul. A Posta két 16 lóerős kocsit rendelt Csonka tervei szerint a Röck István Első Brünni Gépgyártól 1908-ban. Ezek voltak az első magyar gyártmányú gépkocsik, melyek nemzetközi versenyen vettek részt, a Német Autó Club által kiírt Berlin-Zsolna-Budapest-München-Berlin útvonalon. Hibapont nélkül végeztek, egyikük helyezést ért el.
Összesen mintegy 150 gépkocsi fűződik közvetlenül hozzá. A nagyobb sorozatgyártáshoz nem volt kellő anyagi lehetősége, bár számos vállalattal együttműködött az autógyártás megszervezése érdekében. 1914 augusztusában a magyar hadvezetőség elrendelte a gépjárművek sorozatgyártását, amelyre Budapesten, a Vérmezőn került sor. A Csonka-féle autók sorozatgyártására ugyan felkészült a Magyar Általános Gépgyár, ám a háborús hadseregnek lényegesen több járműre lett volna szüksége, mint ami ténylegesen rendelkezésre állt. A járműmotorgyártás került előtérbe, és a gépgyárak teljes egészükben a hadsereg szállítóivá váltak. Mindez a Csonka-féle autók sorsát is megpecsételte.
Csonka János számos szabadalomnak volt társszerzője: Bánki-Csonka féle újítás gázgépeknél, Újítás gáz és petróleummotorokon 1888, Gáz illetve petróleum kalapács 1889, Karburátor 1893. február 11.
Ezen kívül saját találmányokat dolgozott ki a hazai automobilizmus területén. Alkotásai: gépjárművek 1893–1914, motoros bi és triciklik 1893–1900, postaautók 1901–1914, az első magyar gépkocsi 1905. május 31, további gépkocsik 1906–1914, kisautók 1909–1912, autóbuszok 1910, motoros gépcsoportok 1906–1939.
Források: BME, HVG, Wikipedia
