Beceneve: Rímhányó

"Szerette volna a
gyík, ha kitudódna:
ő a félelmetes
bősz sárkány utóda.
Hogy sor ne kerüljön
kétkedő vitákra,
dúlt-fúlt, pofikáját
szörnyűre kitátva.
Aztán bizonyságul
mesékből idézett,
hogy váltak ebéddé
szüzek és vitézek,
miként mondott misét,
szagosat a püspök,
hogy egyházmegyéje
ne lehessen früstök.
Röhögte a szájast
szűz lúd, vitéz kácsa:
  - Itt az ebéd! Kapj be,
te mafla pojáca! -
  Hátrált a regélő
kínos zavarában,
  erre már a légy is
felkuncogott bátran.
  Ám nyomban megtudta
szegény saját kárán:
  Aki ennek bohóc,
lehet annak sárkány..." - Gyíkrege

A fenti sorokat olvasva nem kérdés, hogy miért ismerték sokan rímhányó néven a nagyszerű költőt, írót, műfordítót, Romhányi Józsefet.

1921. március 8-án született harmadik gyermekként egy apai részről zsidó, anyai részről katolikus családba. A ciszterci katolikus szerzetesrendben töltött évek alatt három nyelven tanult, latinul, ógörögül és németül. Az iskola fiúosztályának nagy létszáma (gyakran 70 fő feletti) tökéletes hallgatóságot biztosított a már akkor rímekben gondolkodó és megszólaló kisfiúnak. Felnőttkorát megpecsételte a Második világháború kezdete, melyben elvesztette szeretett bátyját, valamint ő maga is szovjet fogságba került. Az ott töltött idő alatt József lett a magyar hadifoglyok szakácsa, nagyon megkedvelte a konyhai munkafolyamatokat, később is lelkesen főzött vendégeinek.

Gyermekként a zene világa vonzotta, brácsán tanult muzsikálni. Hamar felkeltette érdeklődését az előadóművészet, és egyre többet ragadott tollat is, valamint kezdett szépen fokozatosan a mindennapjaivá válni az írás. Dramaturg feladatokat vállalt, a Magyar Televízió szórakoztató-osztályának művészeti vezetője lett. Sokoldalú tehetség volt. Számos opera szövegkönyve került ki a tollából, musicalfordításban is jeleskedett, forgatókönyv és szövegíróként is kiemelkedő volt.

Ő írta a Kérem a következőt! című kultikus rajzfilm szövegét, majd később a Mézga családét is, és büszke volt rá, hogy az ő pompás rímeit mondta el a Flintstone család szinkronstúdiójában Márkus László, Csákányi László, Psota Irén és Váradi Hédi.

(Fotó: Fortepan / Színész-újságíró rangadó 1969-ből. A Flintstone család)

Romhányi József az írás mellett a klasszikus zenét is imádta, és szerette az irodalmat is, sokat olvasott, a harmadik szenvedélye pedig a bridzs volt. Rendszeresen a Fészek Klubba járt kártyázni, és még a Bridzsélet szerkesztői pozícióját is betöltötte. Minden héten legalább egyszer kártyázott, ahogy akkoriban fogalmazott, a bridzs kimosta az agyát. 

Mellesleg megírta több magyar opera szövegkönyvét. Olyan, a műfaj avatott ismerői által jegyzett művek szerzője volt, mint Ránki György: Muzsikás Péter, Sugár Rezső: Hunyadi, Hajdú Mihály: Kádár Kata, Horusitzky Zoltán: Báthory Zsigmond című komolyzenei dalművek. Átírta Johann Strauss Denevérjének szövegeit, és fordított Gluck-, Rossini-, Orff-librettókat is.

Fényes Szabolccsal zenés mesét írtak Hamupipőke címmel, a Kodály-tanítvány zeneszerzővel, Horusitzky Zoltánnal pedig Csipkerózsikát vitték színpadra,  valamint a musicaltörténelem egyik legnépszerűbb alkotása, a T. S. Eliot költeményei alapján készült Macskák című világhírű musical magyar dalszövegeit is neki köszönhetik a rajongók.

Romhányi József hosszú betegeskedés után, 62 éves korában aludt el örökre 1983. májusában. 

2017-ben avatták fel a Hegedűs Gyula utca 15. szám alatt álló bérház falán a „rímhányó” Romhányi József író és műfordító emlékét őrző táblát. Életében nem sok hivatalos elismerést kapott, annál többet mindazoktól, akik élvezték sziporkázó tehetsége ajándékait. Halála évében, 1983-ban jelent meg azóta is töretlen népszerűségnek örvendő Szamárfül című verseskötete, és ekkor kapta meg első és utolsó állami kitüntetését – hivatalosan is érdemes művész lett.

Források: wikipédia, mandiner, index, fortepan