Interjú Bach Katával és Wunderlich Józseffel
2021. március 12. írta: Tehetséges magyarok

Interjú Bach Katával és Wunderlich Józseffel

Vendégblog: Színházista.hu

Közel egy év telt el azóta, hogy kitört a koronavírus-járvány, aminek következtében az életünk számos területén folyamatosan alkalmazkodnunk kell. Míg 2020-ban még gyerekcipőben járt itthon a színházi streamelés fogalma, addig mára túl vagyunk több online bemutatón is. A Vígszínház színművész házaspárjával, Bach Katával és Wunderlich Józseffel arról beszélgettem, mi történt velük tavaly és hogyan készülnek a Bella Figura, valamint a Kabaré premierjére. Kata és József 2015-ben csatlakozott a Vígszínház társulatához: játszottak már közösen a Bűn és bűnhődés, a Háború és béke, a Lóvátett Lovagok, továbbá a Baal című előadásokban. Most külön próbálnak, mégis folyamatosan segítik egymást szakmailag és ugyanannyira érzik a közönség hiányát.

wunderlich_es_bach.jpg

(Fotó:Mráz Diana Leila, @dianaleila_artworks)

Hogy érzitek magatokat ebben a helyzetben?

WJ: Mind a ketten egy-egy új darabot próbálunk: én a Bella Figurában játszom Eric szerepét, ennek szombaton lesz a premierje. Kata a Kabaréra készül. Ebben az évben volt már egy online premierem is az Operában (Wolfgang Amadeus Mozart: Szöktetés a szerájból, rendező: Vecsei H. Miklós – a szerk.) a Vígszínházban számomra az első élő közvetítés A padlás volt. Ezt egy kísérletnek fogtuk fel, de természetesen nagyon izgultunk.

BK: Az én első online premierem a Csáth és démonai előadás volt.

WJ: A padlás stream előadásánál egyébként el tudtuk képzelni a közönség reakcióit, mert tisztában vagyunk vele, melyik a komikus elem a darabban, és azzal is, hogy hol fagyhat meg a levegő. Ennek már kialakult a tempója a korábbi alkalmak alatt.

BK: Az új előadásoknál pedig nincs még ilyen tapasztalatunk, ez a hatalmas kihívás benne. 

WJ: Egy előadás valódi formája, tempója, a lüktetése a közönség reakcióival együtt épül, fejlődik. Mi adjuk a produkció szívét, de a tüdeje mégiscsak a néző. Mindig izgatottan várjuk, tudnak-e majd együtt lélegezni a darabbal. A Bella Figuránál többször is felmerült bennünk, vajon egy-egy elem, poén mennyire meredek. A történet egy kegyetlen komédia, súlyos témákat feszeget, ugyanakkor rengeteg humor van benne. Néhol pengeélen táncoltunk azzal kapcsolatban, hogy valamin lehet-e még egyáltalán nevetni, fog-e rajta szórakozni a közönség. Vannak benne a mai világ bizonyos tragédiáihoz, (például a Covid-helyzet) köthető szituációk is, bemutatja, ahogyan sorra mennek tönkre emberek, vállalkozások. Amikor ez ennyire húsba vág, akkor fel kell tennünk magunknak a kérdést: jól működhet ez a színpadon?

A próbák dinamikája hogy változott meg a pandémia alatt?

WJ: A Bella Figura egy ötszereplős darab, így kevesen próbáltunk. Végig jelen voltunk mindannyian: természetesen maszkban, távolságot tartva és teszteket is kellett csinálni. A dinamika annyiban változott meg, hogy borzasztóan érezzük a közönség hiányát, mert (ahogyan már említettem is) ők alakítják az előadást.

BK: A hivatalos premier előadás előtt szokott lenni négy-öt olyan alkalom is, ahol már nézők előtt játszunk. Hihetetlenül fontosak ezek a visszajelzések, hiszen itt derül ki, mi az ami működik és mi az, ami nem.

Kata, ahogy említetted, neked már volt egy online premiered, a Csáth és démonai Vörös Róbert rendezésében. Ebben Kohn Gizellát, Csáth kezeltjét (az elmebeteg nőt) alakítottad. Hogyan éltétek meg, hogy nem kaptatok visszacsatolást a nézőktől?

bach.jpg

(Fotó:Mráz Diana Leila, @dianaleila_artworks)

BK: Nehéz kérdés, szinte sehogy. Hosszú időn keresztül készültünk rá, néha azt éreztük, el van átkozva ez az előadás. Körülbelül egy éve hagytuk abba a próbát, azóta háromszor-négyszer kezdtünk bele, mert mindig megszakította valami - ilyen soha nem volt még. Összességében azt mondhatom, örültünk, hogy befejeztük és sikeresen be tudtuk mutatni.

Amikor közösen játszotok egy darabban, akkor le tudjátok tenni a munkát, amikor hazaértek, vagy annyira a szerves része a hétköznapoknak, hogy nem lehet elválasztani a magánéletet és a karriert?

 

WJ: Ha közösen játszunk egy darabban, akkor együtt megyünk haza és útközben megbeszéljük azt. Ezt 99%-ban befejezzük, mire belépünk az ajtónkon és közben túlesünk azon a nagy megrázkódtatáson is, hogy együtt játszottunk. (nevet)

Megterhelő volt számotokra lelkileg a Baal című előadásban közösen játszani? Ott a szerelmi szál egyáltalán nem happy enddel ér véget…

WJ : Egyáltalán nem tartottam megterhelőnek, jól éreztem magam amiatt, hogy ott volt velem Katus és biztos pontot nyújtott számomra.

BK: Gyorsan és jól dolgozunk együtt.

WJ: Fél pillantásokból is értjük egymást egy próbán.

ball-pesti.jpg

(Fotó: Vígszínház- Baal próba)

Megváltozott a színházhoz, a szakmához való hozzáállásotok az elmúlt egy évben?

 

BK: Főleg az elején voltak elvonási tüneteim, mert úgy éreztem muszáj dolgoznom, nem tudtam, mit csináljak az energiáimmal. Többször is előfordult a pandémia alatt, hogy elkeseredtünk, mert feleslegesnek tűnt a munkánk. Bár az első hullám végén fellelkesültünk, mert sokan jelezték nekünk azt, hogy szívesen beülnének a színházba, mégis furcsa volt, hogy maszkban ülnek a nézők, ráadásul csak minden harmadik széken. Most pedig annak örülünk, hogy van lehetőség az előadások streamelésére. Mi is megnéztünk több darabot, olyanokat, amiket sose láttunk volna, mert nem lett volna lehetőségünk elmenni. Végre volt időnk ezt is bepótolni, ami mindenképpen pozitív hozadéka az elmúlt évnek.

WJ: Eleinte nagyobb kilengéseink voltak érzelmileg, mert sokkal bizonytalanabb volt a helyzet, kevesebbet is tudtunk a járvány természetéről. Nap mint nap vártuk a híreket arról, hogy kinyitunk-e vagy sem.

 

BK: Még mindig óriási a bizonytalanság, de ezt sokkal könnyebb már elfogadni. Nekünk nagy szerencsénk van abból a szempontból, hogy a kislányunk, Júlia pici. Ez egy pótolhatatlan időszak az életében. Így az, hogy majdnem egy évig mindketten folyamatosan vele voltunk, egy olyan hatalmas ajándék neki, ami egész örökre meghatározó marad számára.

 

WJ: Igen, és nekünk is. BK: Nem is unatkoztunk! (nevet) Mindig csinált valami feladatot nekünk. Tavaly februárban másfél éves volt, szinte még baba, most meg már egy kislány. Ez iszonyatosan nagy változás alig egy év alatt, és mi végig tudtunk követni. Sok dalt tanultunk meg vele, gyönyörűen beszél.

WJ: Rengeteget zenéltünk, énekeltünk. Otthon folyamatosan színházast játszottunk, mert Juliskának az volt az állandó kérdése, hogy mikor megyünk már újra oda.

BK: Szeptember-októberben láttuk A padlást, nem is egyszer. Aztán megnéztük streamen is, az egészet tudja fejből. Folyamatosan ennek a dalait kellett hallgatni. Ezután áttértünk A dzsungel könyvére, abból is lett egy hullám… (nevet) WJ: Egyébként otthon mindig ő csinálja a szereposztást, rendez minket: „Most te vagy a herceg!” – mondja. Berendezi szépen a teret, hozza a plüssállatokat, csinál közönséget, színpadot. Felmászik valahova, kijelenti, hogy a padláson van, és énekli a dalokat.

BK: Amikor a színházban láttuk A padlást elöl ültünk a páholyban, Júlia pedig állandóan spoilerezte és kommentálta a közönségnek a darabot. Jót nevettek rajta, mert hangosan elmondta előre, mi fog történni.

Apropó éneklés! József, neked nemrég jelent meg az első szólólemezed SKIZÓ címmel. Az egyik olvasónk azt kérdezte tőlünk, lehet-e már tudni, mikor érkezik a következő?

WJ: Jönni fog. A dalok már megvannak, csak idő eljutni velük a stúdióba. Még gondolkozom azon is, hogyan legyenek csoportosítva, rendszerezés alatt állnak a szerzemények.

17710.jpg

(Fotó: mymusic.hu)

Tervezel koncertet adni?

WJ: Nagyon szeretnék fellépni az album dalaival, már meg is kerestek ezzel kapcsolatban. Nyáron valószínűleg lesz egy saját estem az egyik fesztiválon, ha meg lehet tartani. Itt a színházban is tervben van, hogy csinálunk egy zenés estet. De még vannak olyan kérdések, amelyeket le kell tisztáznom magamban. Bár nagyon megszerettem a finomabb hangszereléseket gitárral, hegedűvel, még ki kell alakulnia az élő műsoromnak. Ha elhívnak valahova, akkor el kell döntenem, hogy a koncertet egyedül szeretném megtartani egy loop stationnel, egy hegedűvel, gitárral, zongorával, vagy ha tudunk menni többen, akkor viszek magammal egy teljes zenekart és vokalistákat is.

Minden olyan dolog, ami egyfajta mederbe terel engem, az segít, mert irányt ad. A színészetben is ez a jó dolog, hogy van egy szöveg, egy anyag, egy textúra, egy díszlet, egy jelmez, egy rendezés -az mindig meder. Ad egy főcsapást, amin belül neked már csak igazából hoznod kell saját magadat, a saját érzéseidet, gondolataidat. Most meder keresésben vagyok.

Mit üzentek a jövő tehetségeinek, hogyan küzdjenek meg az álmaikért?

 

BK, WJ: Csinálják. Cselekedjenek. A főszereplő mindig cselekszik, nem töpreng, útnak indul, begyűjti a céljához szükséges tudást, legyőzi a sárkányt stb. Csak a cselekvésre koncentrál.

WJ: Sosem azt láthatjuk, hogy ez a szereplő magába nézne és elgondolkodna azon, hogy melyik út lenne a helyes. Nem áll meg, nem merevedik meg, mennie kell, csinálnia kell és kész. Ezért szeretjük az akciófilmeket is, mert a főszereplő mindig csinál valamit: lő, ugrik, robbant, megmenti a világot.

BK: Szóval azt üzenjük a fiataloknak, hogy cselekedni kell, mint a mesékben a legkisebb testvérnek.

 

Bach Kata jelenlegi szerepei a Vígszínházban:

 

Wunderlich József jelenlegi szerepei a Vígszínházban:

Az interjú a hatályos járványügyi előírások betartásával készült.

Az eredeti, teljes interjút, melyet Zelei Ágnes készített, a Színházista.hu oldalán olvashatják: ITT

A bejegyzés trackback címe:

https://tehetsegesmagyarok.blog.hu/api/trackback/id/tr2816458824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása