"A saját példa, a demonstrálás sokkal közelebb tudja hozni az embert a diákokhoz, illetve egy teljesen más színezetet képes adni egy adott tananyag, vagy technika elsajátítása során."

A Heves megyei Boldogról indult a karrierje, munkáival Magyarország és a környező országok kiállításain is találkozhattak már a művészetet kedvelők. Tanulmányait nem csak az itthon elérhető művészeti intézményekben végezte, Hollandiában és Olaszországban is képezte már magát.

Beszélgetés Bugyi István Józseffel

TM.: Boldogon, egy Heves megyei településen töltötted a gyermekkorodat. Nevezhetjük klasszikus sikertörténetnek az eddigi pályafutásodat, hiszen egy 3000 fős faluban korlátozottak a lehetőségek a tehetség kibontakoztatására, te mára mégis nagyon szép eredményeket tudhatsz magadénak. Kik és mik voltak azok, akik felfedezték és támogatták a rajz iránti érdeklődésedet és tehetségedet?

B.I.: Az, hogy sikertörténet vagy sem, azt majd az utókor eldönti, de igyekszem bizalommal tekinteni a jövőbe. Szerencsére sokan támogattak. Kezdetektől fogva a legnagyobb hátszelet a családom adta. Büszkén mondhatom, hogy szülőfalum is, erejét meghazudtolva próbált már akkor is, és igyekszik ma is fiataljainak lehetőségeket biztosítani a kultúra területén. Elég visszagondolnom a gimnazista éveimre, mely idő alatt a boldogi Ujváry Ferenc Művelődési Ház és akkori vezetői gondozásában a művészetek több ágával is meg tudtam ismerkedni, akkor kerültem közelebb a színjátszáshoz, a zenéhez, a tánchoz, vagy a színpadi hátterek festéséhez. Nagyon meghatározók voltak nekem azok az évek.

A felső tagozattól kezdve lelkesen gardírozott Szpisják Pál, akitől a kezdeti iránymutatást megkaptam. A középiskolában Pogány Józsefné vette át ezt a feladatot, majd Madaras László és Herczeg István szárnyai alá kerültem a szakképzés ideje alatt. Főiskolai mestereim Szepessy Béla és Lukács Gábor voltak.

(Fotó: Csernák Anna)

T.M.: Boldogról hova vezetett az út, milyen iskolába jelentkeztél?

B.I.: Szolnokra vezetett az út az általános iskola elvégzése után. A Széchenyi István Gimnázium rajz tagozatán érettségiztem. Onnan kilépve Egerben, az Eventus Üzleti és Művészeti Középiskolában tanultam tovább, hogy grafikusi képesítést szerezzek. Főiskolára és mesterképzésre a Nyíregyházi Főiskolán (ma Egyetem) jártam.

T.M.: Egy művészeti képzés során nyilván sok módszerrel megismerkedik az ember. Te milyen technikával dolgozol és miért választottad ezt?

Alapvetően a grafika több ágát igyekszem művelni. Persze kíváncsiskodni, kitekinteni időnként erre, arra, azt szoktam és szükségét is érzem. De amit a legjobban a magaménak gondolok, az az egyedi rajz, illetve a linómetszés. A miért kérdésre nincs egyértelmű válaszom. Ezeket szeretem csinálni, segítségükkel tudom a megszületett ötleteimet, gondolataimat a legmegfelelőbb, vagy annak vélt formába önteni.

(Bugyi István alkotás közben)

T.M.: Manapság igazán komoly kihívás a tanári pálya, mégis ezt választottad. Mikor döntöttél úgy, hogy a tanítás lesz a hivatásod és miért?

B.I.: Ha a főiskola elején megkérdezték volna, hogy fogok-e tanítani, akkor valószínűleg foggal-körömmel tiltakoztam volna. Nem volt még akkor ebbe az irányba perspektívám. Azt tudtam, hogy képzőművészetet szeretnék tanulni, abban az időben még a pedagógiai és egyéb tantárgyak csak a kötelező nehézséget jelentették. Aztán, idővel belerázódtam, szerencsére voltak e téren is pozitív visszajelzések. A többi jött magától.

(Bugyi István: Attrakció c. alkotása)

T.M.: Nyilván sok emberrel találkoztál, a család, a barátok melletted álltak, de ha azt mondom, hogy emelj ki a 3 személyt, akkor kik lennének azok, akik az elmúlt 10 évben inspiráltak, ösztönöztek, példát mutattak?

B.I.: Anyukámat semmiképpen sem hagyhatom ki, hiszen ő az, aki mindenben támogat és büszke is rám nagyon. Legyen ő a „ráadás”, a negyedik ember, akit külön kiemelek. Egyébként erre a kérdésre tett mindennemű válaszom sértődési alapot képezhet, hiszen szerencsére rengetegen voltak és vannak, aki csak az elmúlt tíz évben hatottak rám, inspiráltak, bátorítottak. Mégis kiemelném a sorból Szepessy Bélát, Kun Pétert és Sinka Pétert.

T.M.: Eger, Jászfényszaru, majd ismét Eger. Milyen lehetőségek vezettek vissza Egerbe, ahol immár az Eszterházy Károly Egyetem Gyakorló Iskolájában tanítasz?

B.I.: Eger mindig is közel állt a szívemhez, amikor Jászfényszarun voltam, akkor is. 2018-ban egy fordulat következett be az életemben, amire az itteni álláslehetőség is ráerősített, így kerültem vissza a megyeszékhelyre, aminek máig nagyon örülök.

T.M.: Az alkotás mellett mostanra az oktatás is a mindennapjaid része. Milyen eszmeiség mentén oktatsz? Mi az, amit a művészeti órákon átadsz a fiatal tanulóknak és hogyan tudod őket ösztönözni?

B.I.: Nem hinném, hogy bármit is sokkal másképp csinálnék, mint kollégáim. A pedagógus szakma fogásait természetesen gyakorlom a mindennapok során. Ám, ha valamit mégis ki szeretnék emelni, az a saját alkotói tevékenységem becsempészése a tanórákba (már amikor indokolt lehet). A saját példa, a demonstrálás sokkal közelebb tudja hozni az embert a diákokhoz, illetve egy teljesen más színezetet képes adni egy adott tananyag, vagy technika elsajátítása során. Motiválni is könnyebb a diákságot ezáltal. 

(Bugyi István: Borúban derű c. alkotása vegyes technikával)

T.M.: A tanítás mellett mennyi időd van alkotni? Tervezel a közeljövőben kiállításokat?

B.I.: Ez egy igen kardinális kérdés. Időből soha nincs elég, és valóban, az alkotásra időnként a kellőnél sokkal kevesebb jut. De azért amit ki lehet hozni a helyzetből, azt igyekszem kieszközölni és a lehető legtöbbet alkotó munkával és önmagam fejlesztésével tölteni.

Konkrét önálló kiállítást a közel jövőben nem tervezek, azonban vannak csoportos, tematikus tárlatok, melyekre szeretnék beadni mindenképp húsvétig, és persze azután is majd.

(Bugyi István kiállítása - Gyöngyös 2016)

T.M.: Mi a kedvenc könyved?

B.I.: Homérosz- Odüsszeia

T.M.: A Tehetséges magyarok programban mindig megkérdezzük a tagokat, hogy mi az, amit az alkotók üzennek, tanácsolnak a jövő tehetségeinek. Te mit gondolsz, mi az, ami nagyon fontos és elengedhetetlen ahhoz, hogy sikeres legyen az ember?

B.I.: Ilyen „rövid” idő távlatából, relatíve még igen fiatalon nem szeretnék következtetni vagy visszatekinteni és annak fényében nyilatkozni ez ügyben. Amit üzenni tudok, az az, hogy a kitartás, a hajtás előbb utóbb meghozza gyümölcsét, mindegy milyen területen tevékenykedjen az ember.

A Tehetséges magyarok csapata további sok sikert kíván Istvánnak, sok lelkes diákot és még több hazai és nemzetközi kiállítást!

-

István munkásságának állomásairól és alkotásairól bővebben: TEHETSÉGES MAGYAROK

Ha szeretne Ön is tagja lenni a Tehetséges magyarok programnak, kérjük írjon a tagsag@tehetsegesmagyarok.hu email címre. Szeretettel várjuk jelentkezését!