"Megy, mint a huzat"
Papp László élete végéig ezt a választ adta a kérdésre: Megy-e még a balos?
Papp Laci (1926-2003), Magyarország és a világ egyik leghíresebb ökölvívója volt és az ő nevét viseli az ország legnagyobb zárt sportlétesítménye, a Papp László Budapest Sportaréna.
Édesapja azt szerette volna, ha Laciból focista vagy bokszoló válik, mire felnő. Mivel akkoriban a fiatal gyerekek kedvenc időtöltése volt a foci a közeli grundon, Laci elég hamar megkedvelte a sportágat. Az iskola elvégzése után a MOM-ba ment dolgozni, és az ottani focicsapatnak is a tagja lett. 1942-ben megalakult a MOM ökölvívó szakosztálya, és Laci elkezdett lejárni az ökölvívóedzésekre.
Az első alkalomra ő maga így emlékszik vissza:
"Abban az időben más volt a szemlélet, mint ma. Azt mondták: ha lejön a gyerek, meg kell verni. Ha visszajön, jó bokszoló lesz. Ha nem, nem kár érte. Kaptam én is három akkora pofont, mint a télikabát. Lerongyolódott az etetőm, mint a parasztgatya. A levest csak szalmaszállal tudtam enni, mert a kanalat nem tudtam bevenni az etetőmbe. Eszem ágában sem volt visszamenni. Maradt a foci."
Aztán mégis megkedvelte a bokszot, és így ottragadt. Már ekkor feltűnt, hogy kitűnő reflexei vannak, és jó az ütemérzéke, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy valakiből jó ökölvívó legyen. 1945 körül a Budapesti Vasutasokhoz került Sulkó Béla keze alá.
Édesanyja nem örült annak, hogy a foci helyett az ökölvívást választotta, mindig azt mondta neki:
"Édes fiam, ha pofon kell, csak szólj, adok én neked minden este lefekvés előtt!"
(Papp László és szülei - Fotó Nyáry Krisztián könyvéből)
Élete első amatőr meccsét itthon Bicsák Gyula, a csepeliek kitűnő öklözője ellen vívta. A mérkőzés után többen is összesúgtak: "Ki ez a Papp? Még soha nem láttuk."
Négy nappal a győzelem után már a válogatott színeiben bokszolt a Sportcsarnokban az osztrákok elleni csapatversenyen. Ellenfelét, az osztrák Nesladeket már az első menetben háromszor a padlóra küldte, majd a következőben ismét kétszer, mire az osztrák feladta az egyoldalú küzdelmet. A tömeg óriási üdvrivalgással ünnepelte a 19 éves fiút.
Pályája magasan ívelt fölfelé. 1946 és 1956 között hét országos bajnokságot nyert. Kétszeres amatőr Európa-bajnok lett. Az 1948-as londoni olimpián középsúlyban, 1952-ben Helsinkiben, és 1956-ban Melbourne-ben nagyváltósúlyban nyert aranyérmet. Ez a páratlan bravúr – háromszor egymás után olimpiai aranyat szerezni – neki sikerült először.
Papp Lacit mindmáig az ökölvívás legnagyobbjai közt tartják számon, de profi pályafutását nem sikerült világbajnoki címmel megkoronáznia: az Európa-bajnoki övig jutott. Máig nem pontosan tisztázott politikai okokból nem engedték megküzdeni a világbajnokságért. Profiként 1957-től 29 találkozót vívott, ebből huszonhetet megnyert és kettő döntetlennel zárult, azaz veretlen maradt.1965 után hosszú éveken át edzősködött - eleinte a Honvédban, majd később ő lett az ökölvívó válogatott szövetségi kapitánya -, és olyan ökölvívók sikerei fűződnek a nevéhez, mint Orbán László, Kajdi János, Badari Tibor, Gedó György vagy Kovács István.
1991-ben a 65. születésnapja alkalmából a WBC egy világbajnoki övvel lepte meg az idős bajnokot, ezzel is elismerve tehetségét, majd 2001-ben 75. születésnapján a Boksz Hírességei közé is.
Fantasztikus sportteljesítménye mellett mindig közvetlen maradt az emberekhez, nem szállt a fejébe a dicsőség, és egyedülálló módon tudta kifejezni magát.
Mikor mérkőzéseiről mesélt, az élményszámba ment. Sajnos idősebb korában megtámadta a Parkinson-kór - melynek súlyosabb válfajában Muhamad Ali is szenvedett-, ám mikor arról faggatták, hogy milyen az egészségi állapota, azt mondta:"Kitűnő!"
2003.október 16-án, 78 évesen hunyt el, sírja a budapesti Farkasréti temetőben található.
Források: Bokszrajongók Klubja-hírek ,Wikipédia, Napi Történelmi Forrás 2015/10/05
