2020. augusztus 17. írta: Tehetséges magyarok

Tehetséges elődeink_tizedik rész

Öveges József

„Egészen kiváló szaktudása elsőrendű pedagógiai képességekkel párosul. Tanítványaiban személye és tantárgya iránt is fel tudta kelteni a szeretetet, és lelkes, lendületes együttműködésre tudta őket hangolni.”

A tatai gimnázium igazgatója ezekkel a szavakkal jellemezte Öveges Józsefet, akit a fizika nagy varázslójának is neveznek. Sokan a fekete-fehér felvételeken keresztül, általa ismerhették meg a természettudomány érdekes és izgalmas kisérleteit.

Öveges József, az ország Öveges professzora a Zala megyei Páka községben született 1895-ben. Apja néptanító volt, követve családjának 200 éves hagyományát. A családfő korai halála után édesanyja négy gyermeket nevelt fel. Közülük Öveges József a győri bencéseknél tanult, majd a kecskeméti piaristákhoz járt gimnáziumba, és tizenöt éves korában belépett a Piarista Tanítórendbe.

Az egyetemen matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett, és ezt követően pappá szentelték. Húsz évig a piarista rend szegedi, tatai, váci gimnáziumaiban tanított matematikát és fizikát, végül Budapesten vezető tanár lett.

Az 1950-es évek első felétől írásaival, könyveivel, rádiós és televíziós sorozataival lerakta a magyar természettudományos ismeretterjesztés alapjait. A bonyolult fizikai kísérleteket olyan egyszerűen magyarázta el, hogy a teljesen képzetlenek is megérthették. Legtöbb kísérletét egyszerű eszközökkel, akár egy konyhaasztalon is el lehetett végezni.

Öveges szuggesztív tanáregyéniség volt. Egész életében sugárzott belőle a fizika szeretete és az a vágy, hogy a tudását átadja másoknak is. Jó fizikus és jó tanár volt, de az előadóművészetben is kiválóan helytállt. Szerette, sőt kereste a nyilvános szereplés lehetőségét. A televízió 1957-es megnyitó műsorában félórás bemutatóra kapott lehetőséget. Ez élő adás volt, ahol nincs ismétlés, a kísérleteknek elsőre működniük kellett. A sikeres bemutatkozás után tizenkét éven át avatta be a képernyő előtt ülő közönséget legendás fizikai kísérleteibe. Minden egyes kísérletének bemutatására alaposan felkészült, még a tükör előtt is többször próbát tartott. Nem a honoráriumért, hanem a tanítás, az adás öröméért tette, minden más mellékes volt számára.

Több évig vezette a televízió 100 kérdés – 100 felelet című műsorát. A műsorban többek között olyan egyszerű, mindennapi kérdésekre kereste a választ, mint például „Mi van a buborékban, ha forr a víz?”, „Miért nem esnek le a felhők?”, illetve „Van-e a levegőnek árnyéka?”

Rámutatott arra, hogy a közvetlen környezetünkben ezernyi csoda várja, hogy megfejtsük a titkát. Mind egy-egy kaland az életünkben, amellyel közelebb juthatunk a természet törvényeinek megfejtéséhez. Az ember is a természet szerves része, így a kutatás közben képes önmagát is egyre jobban megismerni és megérteni.

Öveges kiállításokat is szervezett, amelyeken a látogatók is kísérletezhettek. Ezek voltak az első interaktív bemutatók Magyarországon. Később az ötletet továbbfejlesztve természettudományi játszóházakat tervezett, ahol a szülők és a gyermekek együtt ismerkedhetnek a természet törvényeivel. Így igyekezett összekötni az elméletet a gyakorlattal. Pénzhiány miatt ötlete azonban az ő életében nem valósult meg, csak később, 1994-ben a budapesti Csodák Palotája néven létrehozott épület megalkotásakor. Itt a látogatók az eszközöket saját maguk működtethetik, a bemutatott természeti törvényeket így élményszerűen ismerhetik meg. 2001-ben készült el a Csodák Palotájában az Öveges-terem, amelynek színpadán életre kel a tudomány.

1979. szeptember 4-én, 84 évesen hunyt el, emlékét Tatán emléktábla és szobor is őrzi.

Kitüntetései: Kossuth-díj, Bugát-emlékérem, Rádió és Televízió nívódíja, Tata város díszpolgára, SZOT-díj, TIT aranykoszorús jelvény, Prométheusz-érem.

Források: Fortepan, Ujakropolisz, Wikipédia