Berecz Antal

A felvidéki gyökerekkel rendelkező szülőknek, id. Berecz Antalnak és Leffler Rozáliának 4 gyermeke született a boldogi tartózkodásuk alatt: Antal, Ede, Róza, Gyula. Az édesapa, aki jegyzőként tevékenykedett a településen, nagy figyelmet szentelt a gyermekek taníttatására.

A három fiú magasan ívelő pályát futott be.

 A legnagyobb fiú, Berecz Antal Vácon, majd a pesti piarista gimnáziumban tanult. Belépett a kegyes tanító rendbe, hogy szüleinek segíthessen testvérei neveltetésében.

Hamarosan a lévai gimnáziumban oktatott, ahol Baross Gábort is tanította. Természettudományos érdeklődése egyre erősebb lett, így ezen területek népszerűsítésének szentelte magát. Az 1850-es  évek végén a bécsi egyetemen képezte magát és felismerte, hogy Magyarországon a természettudományi műveltség nagyon el van maradva. A lemaradás ellensúlyozására néhány tudóssal megalapította a Természet című ismeretterjesztő folyóiratot, melynek szerkesztője és kiadója is volt egy személyben. Elsősorban földrajzi expedíciók bemutatásával és értékelésével foglalkozott.

1872-ben Hunfalvy Jánossal, Vámbéry Árminnal és Xantus Jánossal együtt megalapították a Magyar Földrajzi Társaságot. 32 éven át dolgozott itt, a Földrajzi közlemények szerkesztője is volt. 1904-től haláláig tiszteletbeli örökös főtitkári címet viselte.

Fontos szerepe volt a Magyar Afrika Társaság létrehozásában. Megnyerő modorának és nyelvtudásának köszönhetően nemzetközi ügyeket intézhetett, kongresszusokon képviselhette a hazai tudományokat. Térképészeti munkássága is jelentős volt, a Nagy Magyar Atlasz szerkesztésében is részt vett. Magyar nyelvű földgömböket szerkesztett. Számos könyve és egyéb közleményei népszerűsítő jellegűek.

1871-ben megházasodott. Egy gyermekük született. Felesége a kislányuk 5 éves korában elhunyt, így nevelése az édesapára maradt. Hamarosan ismét előjött belőle a pedagógus.  Ebben az időben elsősorban idegen nevelők tanították a lányokat zenére, festésre, idegen nyelvre. Gróf Teleki Blanka mellett ő is kezdeményezője a leányiskolák megalapításának, hiszen a nő a nemzet gondozója, tőle függ a család, a társadalom képe. Az 1875-ben megalakuló budapesti felsőbb leányiskola tanára, majd igazgatója lett. Ide járt lánya, Lujza is. Az első intézmény után Szegeden, Mezőtúron, Temesváron és Lőcsén is létesült leányiskola.

Berecz Antalt Trefort Ágoston az iskolák miniszteri biztosává nevezte ki, lelkiismeretes munkájának köszönhetően európai színvonalú intézményhálózattá fejlődött a magyar női középiskola. Sokoldalú tudása ellenére szerény maradt, tanártársai tisztelték, tanítványai szerették. Legfőbb pedagógiai elve:

„Tanítóvá csak az lehet, kinek lelke másokban él…”

 Szülőfaluja, Boldog, munkássága előtt tisztelegve  róla nevezte el általános iskoláját.

Források: Wikipédia , Magyar életrajzi lexikon, Boldog.hu