Tehetséges elődeink_61. rész
2021. október 25. írta: Tehetséges magyarok

Tehetséges elődeink_61. rész

Kányádi Sándor

 Nekem az ég régen is kék volt
ha kék volt
borúsnak miért mondanám most
s nagyon szerettem ezt a
már nem-szeretem várost

nekem a jó régen is jó volt
ha jó volt
miért mondjam utólag rossznak
csapjak föl én is buzgó
megkésett panaszosnak?

nekem a rossz régen is rossz volt
s mert rossz volt
hát kiköptem unom a kókadt
a most-merész hőssé
horgadt szókimondókat

nekem a hit régen is hit volt
s mert hit volt
az életet is hittel éltem
hagyjatok meg hát engem
ebben a balga hitben

Kányádi Sándor: Nekem az ég

 

Kányádi Sándor 1929-ben született Nagygalambfalván Kányádi Miklós gazdálkodó és László Julianna gyermekeként. Az elemi iskola öt osztályát szülőfalujában, a középiskolát a székelyudvarhelyi református kollégiumban, a Római Katolikus Főgimnáziumban és a fémipari középiskolában végezte. Ezt követően beiratkozott a Szentgyörgyi István Színházművészeti Főiskolára, de 1954-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar irodalom-szakos tanári diplomát, ám tanárként soha nem dolgozott, életét az irodalomnak szentelte.

kanyadi_sandor.jpg

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas költő. 1998-tól haláláig a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja volt. Költőként Páskándi Géza fedezte fel, amikor 1950-ben a bukaresti Ifjúmunkás című lapban közölték első versét. 1955-ben jelent meg első verseskötete, a Virágzik a cseresznyefa.

Az 1950-es évek elején az Irodalmi Almanach segédszerkesztője volt, s közben néhány hónapig az Utunk munkatársa is. 1955 és 1960 között a Dolgozó Nő, majd 1960-tól nyugdíjazásáig, 1990-ig volt a kolozsvári Napsugár című gyermeklap szerkesztője.

1958-ban feleségül vette Tichy Mária Magdolna tanár, szerkesztőt, akivel két gyermeküket nevelték, Zoltán Sándort és László Andrást.  Unokahúga, Benedekffy Katalin gyermekként sokszor szavalta nagybátyja verseit, később elismert színész-operaénekesként gyakori vendég volt a költő szerzői estjein.

A kortárs magyar költészet egyik legnagyobb alakjának számított, a magyar irodalom közösségi elvű hagyományának folytatója volt. Az anyanyelv megtartó ereje, az erdélyi kisebbségi sors mint alaptémák határozták meg költészetét, mely a közösségi létproblémákat egyetemes érvényességgel szólaltatja meg. Tevékenyen részt vállalt az irodalmi életben, iskolák, könyvtárak, művelődési házak állandó vendége volt Romániában, majd Magyarországon és a környező államok magyarlakta településein egyaránt.

1956-ban kezdetét vette életének az a korszaka, melyben szinte az egész világot körbeutazta. A Romániai Írószövetség küldöttjeként a Szovjetunióba, Leningrádba, Moszkvába és Örményországba is eljutott. Először 1967-ben utazik nyugatra, Bécsben megtartja a Líránkról Bécsben című előadását, 1969-ben Székely Jánossal, Békés Gellérttel részt vesz a Bolzanói Szabadegyetemen, itt megismerkedik Cs. Szabó Lászlóval és Szabó Zoltánnal. 1971-ben a Pen Klub meghívására Sütő Andrással Norvégiába és Svédországba utazik. 1973-ban Püski Sándor meghívására Sütő Andrással, Farkas Árpáddal, Domokos Gézával és Hajdú Győzővel az USA-ba és Kanadába látogat. 1984-ben hosszabb észak- és dél-amerikai előadó körúton vesz részt. 1992-ben Izraelben mutatja be erdélyi jiddis népköltészet-fordítását. 1987-ben meghívják a rotterdami nemzetközi költőtalálkozóra, nem kap útlevelet, ezért tiltakozásul kilép a Romániai Írószövetségből. Külföldi utazásai során alkalma volt betekinteni a nyugati civilizáció felszíne mögé is, s ezek a tapasztalatai újabb verseiben, kisebbségi sorsvállalásával párhuzamosan az egész emberiség sorsa, kultúrája, egyetemes értékei, jövője iránt érzett aggodalmának kimondására késztették. A kilencvenes években született verseiben ez az aggodalom már-már apokaliptikus szorongássá vált.

Kányádi Sándor az eszményi társadalomépítés jegyében indult. A hatvanas évektől mindinkább szintézis igényű és erejű választ adott arra a kérdésre, hogy a modern líra inkább a közösséget vagy inkább a személyiséget fejezze-e ki, ő ugyanis egyesítette e két szempontsort. Ugyanakkor a hagyományba gyökerezettség és a kordában tartott modernizmus is a sajátja volt. Térben és időben egyetemes költői szemlélete, a kisvilágtól az emberiségig terjedt figyelme. Lírája elégikus volt, de jelen voltak benne a tragikus, az ironikus hangnemek, szemléletmódok, különösen a nyolcvanas években. Fontosabb versei: Apokrif ének; Fától fáig; Fekete-piros; Halottak napja Bécsben; Krónikás ének Illyés Gyulának – odaátra; Kuplé a vörös villamosról. 

Műfordító, népszerű gyermekversek szerzője, saját műveinek avatott előadója is volt. Kónya Gábor írói álnéven alkotott.

2018. június 20-án hunyt el Budapesten, Szülőfalujában, Nagygalambfalván helyezték végső nyugalomra.

Egyik legismertebb verse: Valaki jár a fák hegyén

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

 

Fontosabb díjak, elismerések:

1968 – Utunk-díj (Kolozsvár)

1971 – A Romániai Írószövetség Díja [A Fától fáig kötetre] (Bukarest)

1978 – A Romániai Írószövetség Díja [A Szürkület kötetre] (Bukarest)

1986 – Déry Tibor-díj

1989 – Az Év Könyve-díj [A Sörény és koponya kötetre]

1989 – Az Év Hanglemeze-díj [A Vannak vidékek nagylemezre]

1990 – MSZOSZ-díj

1990 – A Castren Társaság díja (Helsinki)

1993 – Kossuth-díj

1993 – A Magyar Művészetért Díj

1995 – Herder-díj (Bécs)

1998 – Magyar Örökség-díj

2000 – a C.E.T. Millenniumi díja

2001 – Kölcsey Ferenc Millenniumi Díj

2002 – A Pro Renovanda Cultura Hungariae fődíja

2004 – A Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal

2004 – Alapítvány az Erdélyi Magyar Irodalomért (Székelyudvarhely)

2004 – Mecénás-díj

2005 – Hazám-díj

2008 – A Magyar Kultúra Követe

2008 – A 8. Győri Könyvszalon alkotói díja

2008 – Táncsics-díj

2009 – A Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (polgári tagozat)

2009 – Babits Mihály Alkotói Emlékdíj

2014 – Széll Kálmán-díj

2014 – a Nemzet Művésze-díj

2017 – Prima Primissima-díj

 

Források: PIM, Wikipedia

A bejegyzés trackback címe:

https://tehetsegesmagyarok.blog.hu/api/trackback/id/tr4216735180

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása