"Az a szerencsétlen, aki ezeket irta, mérhetetlenül áhitozik szeretetre, hogy a szeretet vissza tartsa őt oly dolgok elkövetésétől, melyeket fél megtenni. Őt olyasmiért verték, amit soha nem tett volna. Ő az a gyermek, akit nem szerettek s akit ezen kívűl azért vertek, mert nem tudták elviselni azt, hogy nem szeretik. Igy kivánja ő a szeretetet azért, hogy ne bántsák..... "

(részlet a Szabad-ötletek jegyzékéből)

A magyar költészet napját 1964. óta április 11-én ünnepeljük. Ez a nap József Attila születésnapja.  

Attila édesapja szappanfőző munkás volt, aki hamar elhagyta családját. Úgy tudták, hogy Amerikába vándorolt jobb megélhetést keresni, de csak Romániáig jutott, ahol új családot alapított, s Magyarországon holttá nyilvánították. Az egyedül maradt édesanyának mindent meg kellett tennie, hogy magát, két lányát Etust és Jolánt, valamint fiát, Attilát ellássa. Szótlanul, komoran dolgozott. Jolán ezt írja róla: “a gond megkövesedett anyánkban, (…). Vékonyka lett, kicsi, lerágtuk a húsát, elszívtuk a vérét…

Volt egy időszak, amikor Gáspár János kőműves családjánál laktak albérletben. Erről így ír visszaemlékezéseiben nővére, Jolán:

„Édesanyánk nem hagyott mást otthon számunkra, csak kenyeret. Én kaptam az iskolában a napközi otthonban ebédet, de a két kisebbik gyerek egész nap csak kenyeret evett. (A másik testvér Etelka, Attila fiatalabb nővére; a szerk. megj.) A kőműves felesége már megszokta, hogy annyit főzzön a bablevesből, krumplilevesből, hogy este egy-egy tányérral nekünk is jusson. De ők is nagyon szegények voltak, nagyon nagy áldozat volt ez tőlük.”

A gyerekek ott segítettek, ahol tudtak. Jolán egy cukorkagyárban kezdett el dolgozni, de csak rövid ideig maradhatott, mert visszaküldték az iskolába. Attila egyetlen játékát, egy hintalovat is feldarabolta aprófának, hogy legyen tűzrevaló. Erről is megemlékezett nővére:

„A kisfiúnak ez a fehérló-áldozása mélységesen meghatotta mamát. Ma is előttem van az arca, amint végigcsurog rajta a könny, amikor tüzet gyújtott belőle a paprikás krumpli alá.”

Attila az öt elemi elvégzése után három évig az Üllői úti polgári iskolába járt, és már elsős korában verseket kezdett írni. Első mindenki által ismert versét „Kedves Jocó” ajánlással nővérének, Jolánnak írta, és elsősorban kedvenc ételei után vágyakozik benne:

"De szeretnék gazdag lenni,

Egyszer libasültet enni.

Jó ruhába járni, kelni,

S öt forintért kuglert venni.

Míg a cukrot szopogatnám,

Új ruhámat mutogatnám,

Dicsekednék fűnek-fának,

Mi jó dolga van Attilának."

Attila 14 esztendős volt, amikor édesanyjuk meghalt. Sógora, Makai Ödön vette pártfogásába a kisfiút, az ő segítségével lehetett József Attilából diák, és ismerhette meg az értelmiségi életformát. 

17 évesen jelent meg első kötete, és verseit már ekkor publikálta a Nyugatban is. A gimnáziumban nyelveket is tanult. A kultúra legkülönbözőbb vidékeire is eljut, és mindenhonnan merít – a népművészetből és a szürrealizmusból, a Bibliából és az expresszionizmusból. Nem a divatnak hódol, de kiszűri belőle, ami neki való. Kassák, Kosztolányi, Ady és Füst Milán hatása is könnyen felfedezhető műveiben, de egységgé ötvöződnek, az egyéni világa részévé válnak. Az utca és föld fiának vallja magát, s tudatosan is törekszik a teljességre, a kozmikus és a társadalmi rétegek egyéni összeolvasztására.

1922 tavaszán a makói értelmiség vezető alakjainak figyelme a tehetséges diákra irányult. Elsőként Espersit János baloldali, művészet- és irodalomszerető, mecénáskodó ügyvéddel kötött ismeretséget. Az ő lakása szolgált a makói és szegedi írók, művészek központjául. Juhász Gyulának egyik makói látogatásakor, 1922 februárjában vagy áprilisában mutatták be; József Attila a Szegeden élő költővel egyik nyáron elolvastatta költeményeit, aki felismerve az ifjú költői tehetségét, melléállt.

A Szegedi Tudományegyetemen tanárnak készült, de a Tiszta szívvel című verse miatt kirobbant jobboldali tiltakozások nyomán Horger Antal professzor eltanácsolta a tanári pályától. Erre Attila így válaszolt a Születésnapomra című versében:

"...Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!"

Ezután nyugati egyetemekre iratkozott be, közben megismerkedett a kortárs német és francia költészettel, melynek reprezentánsai közül főleg Villon gyakorolt rá nagy hatást.

1926. augusztus végén visszatért Budapestre. Néhány hetet Németh Andorral töltött, ő mutatta be Karinthy Frigyesnek és Kosztolányi Dezsőnek. Szeptemberben Párizsba ment, s felkereste Hont Ferencet, szegedi barátját. Mialatt Párizsban tartózkodott, a korábban Bécsben már megszokott bohém és nélkülözésekkel teli életmódját folytatta. Rendszeresen látogatta a párizsi magyar emigránsok kedvenc kávéházait, a Dame-ot, a Coupole-t, valamint a Clauserie des Lilas-t. 

Lelkesen tanult franciául, november 12-től már a Sorbonne hallgatói közé tartozott. A francia fővárosban barátkozott Marx, Legel, Lenin tanaival, és tagja lett az Union Anarchiste-Communiste-nek. Pár költeményét közreadták a kinti újságok is.

1927. augusztus közepén tért haza Budapestre, költeményeit ekkor már ismerik, és megjelentették a különböző napilapok, irodalmi folyóiratok is. Ebben az időszakban ismerkedik meg Vágó Mártával, akivel egymásba szerettek. Az ő révén került kapcsolatba polgári radikális és liberális körökkel, barátokat szerzett. Vágó Márta szülei megpróbálták megakadályozni, hogy lányuk és a költő kapcsolata komolyabbra forduljon. Mártát kiküldték Londonba, hogy az angliai népjóléti intézményeket tanulmányozza. Sajnos a fiatalok kapcsolatának így vége szakadt.

Életének következő mérföldköve volt a harmadik verseskötetének megjelenése, melyet a szegedi Koroknay nyomda készített, ez Nincsen apám, se anyám címmel jelent meg 1929. február 17-én, 1000 számozott példányban, ebből 1-50-ig a költő aláírásával, gyűjtők számára, merített papiroson; a 901–1000. számú példányok pedig a költő kezéből köztulajdonba mentek át. Az év végén a Nyugatban megjelent, Németh László által írt negatív kritika azt váltotta ki, hogy Attila támadást indítson Babits Mihály ellen, mely éles, igazságtalan volt, és reá nézve súlyos következményekkel járt. Pamfletet írt Babits ellen Az Istenek halnak, az Ember él címmel.

1930-ban érkezett meg életébe Szántó Judit szerelme, akivel össze is költöztek egy Margit körúti lakásban. 1931. március 18. után Juhász Árpád nyomdájában kinyomtatta Döntsd a tőkét, ne siránkozz című verseskötetét, Müller Lajos nyomdász segítségével. A kötetben megjelent írásai József Attilát 8 napos fogházra ítéltették sajtó útján elkövetett izgatás vádjával.

1931 nyarán szegedi ismerősével, dr. Rapaport Samu pszichológussal találkozott. Az orvos a neurotikus tünetekkel bajlódó költő számára pszichoanalitikus kezelést nyújtott, ekkor kezdődött meg József Attila haláláig tartó gyakorlati, teoretikus és költői kapcsolata a pszichoanalízissel.

1935 tavaszától már Gyömrői Edittől kapott pszichoanalitikai kezelést, aki iránt szerelemre lobbant. Ez természetesen egy lelkileg beteg ember kapaszkodása volt egy olyan nőbe, aki szándéka szerint megérti őt, és „mindent” megbocsát neki. A pszichoanalitikus „hasadásos elmezavart” diagnosztizált József Attila esetében. Hosszas pszichiátriai kezelés várt Attilára.

Munkáját folytatta, és Ignotus Pállal együtt arra az elhatározásra jutottak, hogy irodalmi folyóiratot indítanak, ennek tervébe Fejtő Ferencet és Hatvany Bertalant is bevonták.

1935 őszén folytak a folyóirat megjelenésének előkészítési munkálatai, József Attila és Ignotus december 27-én megkötötték a szerződést Cserépfalvi Imrével, melynek értelmében útnak indítják a Szép Szót.