Tehetséges magyarok_interjú Rétfalvi Tamással
2021. február 04. írta: Tehetséges magyarok

Tehetséges magyarok_interjú Rétfalvi Tamással

Egy egri gimnázium tanulójaként előszeretettel szavalt az iskolai ünnepségeken, majd pár év múlva neve a Szegedi Nemzeti Színház ajánlójában szerepelt az 1984. című George Orwell darab főszereplőjeként. 

Beszélgetés Rétfalvi Tamás színművésszel

T.M.: Egerben, a Pásztorvölgyi Gimnáziumban hallgathatták a tanulók és a tanárok az ünnepségeken, hogy hogyan szavalsz, már akkor sejteni lehetett, hogy neked a világot jelentő deszkákon a helyed. Mi történt veled a gimnázium után, merre sodort az élet és milyen út vezetett a Színművészetis diplomáig?

R.T.: Elsőre nem vettek fel a Színművészeti Egyetemre. ELTE-BTK-s hallgató lettem egy évig, aztán rájöttem, hogy csak akkor lehet esélyem bekerülni, ha nem mással foglalkozok. Ezért kiiratkoztam az ELTE-ről, és stúdiókba felvételiztem. Fel is vettek az akkor még működő Új Színház stúdiójába, és ott töltöttem a második évemet Pesten, ami után felvételt nyertem a Színműre.
Ott a mi osztályunk volt az első a bolognai rendszerben, azaz 4 év helyett 5 évünkbe került, hogy megkapjuk a diplománkat. Ez az öt év számomra megváltoztatott mindent. Elértem arra a helyre, ahol mindig is tanulni szerettem volna azt a szakmát, amit választottam, vagyis, amihez vonzódtam. Nem tudtam ugyanis egészen pontosan, hogy ez mivel jár. Abban az öt évben ismerhettem meg az alapokat. A szakma működési mechanizmusát, belső logikáját, rendszerét, mindemellett sokrétű elméleti és gyakorlati képzésben részesültünk, sokféle alkotóval dolgoztunk, ami minden lehetőséget megadott a számunkra, hogy egy erős alappal kezdjük el a szakmai életünket.

retfalvi_tamas.jpg

T.M.: Mi volt a diplomavizsgád?

R.T.: Nekünk nem volt egy előadásunk, amit konkrétan diplomavizsgának lehetne nevezni. A 4. év már a mi osztályunk előtt is gyakorlati év volt, ami azt jelenti, hogy a hallgatók elmehetnek színházakhoz dolgozni. Már ha hívják őket. Nálunk új helyzet állt elő, hogy mi legyen az 5. évvel, ami végül ugyanolyan gyakorlati év lett, mint a negyedév. De két év alatt már nem kevés előadásba kerültem bele. Az egyetemen is játszottuk több vizsgaelőadásunkat, plusz én a Vígszínházban voltam gyakorlaton, így volt olyan hónap, hogy 30 előadásom is volt.
Ezek mellett kellett megírni egy szakdolgozatot, amit aztán meg kellett védeni egy bizottság előtt. Mondhatni, hogy ez volt a zárása az egyetemi éveknek.

T.M.: Az egyetem után egyértelmű volt, hogy színházban fogsz dolgozni, vagy voltak más terveid?

R.T.: Akkoriban nem fordult meg a fejemben, hogy mással foglalkozzak. Ez egy olyan szakma, ahol holtig tanul az ember. Az egyetemet elhagyva fiatal, kezdő színész leszel, ami nem azt jelenti, hogy mindent tudsz, hanem hogy rendelkezel egy alappal, és aztán arra lehet építkezni. Én alig vártam, hogy különböző feladatokban mérettessek meg. Persze ezek nem jöttek mindig könnyen, keresni is kellett a kihívásokat. Mondjuk engem sok szerencse is kísért az utamon, ugyanis mindig adódtak lehetőségek, amikkel én szívesen éltem is.

T.M.: Foglalkoztatott már esetleg a rendezés? A színházcsinálás mely területein próbálnád ki magad szívesen?

R.T.: Nehéz kérdés. Elméletben foglalkoztat több minden is, de egyelőre maradok a kaptafánál. Az elmúlt években kezdtem érezni, hogy az egyetem elejétől befektetett munka elkezdett megtérülni. Túl vagyok a kezdő éveken, amikben sok első körös tapasztalatot átéltem, belekóstoltam néhány évig a tanításba, aztán 2 évig függetlenül is dolgoztam, közben több hónapra külföldre utaztam, és most 3. éve a Szegedi Nemzeti Színház tagja vagyok. Most kezdenek beérni az eddig szerzett tapasztalataim. Itt érzem azt, hogy tudok megalkuvás nélkül csak a munkára koncentrálni. Szeretek színészként különböző rendszerekben gondolkozni, létezni, bizonyos helyzetekre megoldásokat találni.

r-t.jpg

T.M.: Nyilván sok emberrel találkoztál az elmúlt években, a család, a barátok melletted álltak, de ha arra kérlek, hogy mondj 3 személyt, akkor kik lennének azok, akik az elmúlt 10 évben kiemelkedően inspiráltak, ösztönöztek, példát mutattak?

R.T.: Az én gondolkodásom szerint sok embert kellene itt felsorolni. Mindenkitől tanulok, akivel találkozok, dolgozok. Vagy azt hogy hogyan, vagy azt hogy hogyan ne. De mindenki befolyással volt a gondolkodásomra. A családomtól a mestereimen, a kollégáimon át… de néha egy egyszeri találkozás vagy mondat többet tud változtatni, mint az összes együtt. Ezért nem tudok 3 személyt kiemelni.

T.M.: Egerből Budapest, Budapestről Szeged. Hogyan esett Szegedre a választásod?

R.T.: A mi szakmánkban lehet persze keresgélni is, de inkább hívás alapon működik ez. Horgas Ádám megkeresett, leültünk beszélgetni egy kávé mellett, elmondta hogy megnyerték a pályázatot és le szeretne hívni. Először nemet mondtam, mert az akkori életem inkább Budapestre volt berendezkedve, de a párommal átbeszéltük, és végül visszahívtam Ádámot, hogy megyek. Többek között azért is döntöttem így, mert akkor szabadúszó voltam, Pesten kívül nem voltam még szerződésben, Ádámmal még nem dolgoztam, ezért úgy gondoltam, egy próbát megér. Ha nem tetszik, akkor visszamehetek Pestre. De egyelőre nem akarok visszamenni, nagyon megszerettem a szegedi életet.

T.M.: Melyik darab és szereplő áll hozzád legközelebb, azok közül, akiket eddig alakíthattál? Mi az álomszereped a jövőben?

R.T.: Ez sem egyszerű kérdés. Mindegyik szerepem közel áll hozzám, mert részben én magam vagyok. Az összes szerepemmel ugyanolyan keményen dolgozok, ha kisebb, ha nagyobb. És mindegyikben igyekszem kihívást találni, ami feladatot ad számomra. Szeretek új ismereteket szerezni.
A második hullám előtt mutattuk be Orwell 1984 című regényének adaptációját, amiben a főszerepet, Winston Smith-t alakítottam. Eddig ez volt a legnehezebb, legösszetettebb szerepem. Ezért talán ezt mondanám, mivel sok gondolatom van benne. Féltem, hogy nem is fogom tudni azt megcsinálni, amit megkövetelt mind a szövegkönyv, mind a saját fantáziám. De utólag nem szégyenkezek.

1984.jpg

(Alföldi Róberttel az 1984 című darabban. Fotó: Szabó Luca)

T.M.: Mit lehet tudni Tomiról, aki a színházon kívül éli a mindennapokat? Hogyan alakult át az élet egy színész számára a vírus okozta sajnálatos korlátozások miatt?

R.T.: Mindenkinek máshogy telik, még a szegedi társulaton belül is. Nekem személy szerint nem volt még pihenőidőm. Annyi változott, hogy nincsenek előadásaink, ellenben így több időnk van próbálni. Eddig tartottuk az eredeti évados ütemtervhez magunkat, az új darabokat bepróbáljuk, és eltesszük a polcra, hogy amikor nyitunk, újult repertoárral várhassuk a nézőket. Én ebben az évadban a harmadik darabban próbálok, ami február 19-ig tart. Hogy utána mi lesz, azt nem tudom. Nagyon várom én is és a kollégáim is, hogy végre újra embereknek játszhassunk, mert a színház nézők nélkül… Nem is tudom, hogy mi, de nincs túl sok értelme.

T.M.: Kedvenc könyv(ek)? 

R.T.: Erre is nehéz válaszolni, de néhányat azért felsorolok, a teljesség igénye nélkül:
Raoul Reiner: Pokol
Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa
Hamvas Béla: Eksztázis

T.M.: A Tehetséges magyarok programban mindig megkérdezzük a tagokat, hogy mi az, amit üzennek, tanácsolnak a jövő tehetségeinek. Te mit gondolsz, mi az, ami nagyon fontos és elengedhetetlen ahhoz, hogy sikeres legyen az ember?

R.T.: A siker relatív fogalom. Mikor mit nevezünk sikernek. Kinek mi a siker?
A látszat csal. Nem szabad mindent elhinni, de mindemellett nem szabad túl hamar ítélkezni. Fontos, hogy nyitott maradjon az ember. És ami talán a legfontosabb, hogy mindent úgy csináljunk, hogy később is tükörbe tudjunk nézni.

r_t.jpg

(Fotó: Szegedi Nemzeti Színház)

Rétfalvi Tamás 2012-ben a közönség szavazatai alapján a legjobb színész lett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, 2013-ban Arlecchino-díjat kapott a legjobb férfi alakításért, 2014-ben pedig Junior Prima díjat kapott.

 Tamás fontosabb szerepei:

  • Shakespeare:
    • Rómeó és Júlia - Paris (Vígszínház)
    • Makrancos Kata - Lucencio (Vígszínház)
  • Lars von Trier: A Főfőnök - Gorm
  • Bertolt Brecht:
    • Kurázsi mama és gyerekei - Fejő
    • Félelem és macskajaj a Harmadik Birodalomban
  • Martin McDonagh: Vaknyugat (Átrium Film-Színház)
  • Gogol: Holt lelkek - Rendőr
  • Nényei Pál:Mozgófénykép - Ráday Imre
  • Szabó Magda:Bárány Boldizsár - Boldizsár (szerepátvétel)
  • Mohácsi István-Mohácsi János: A csillagos ég - Daniss Győző, ügyelő
  • Csehov: Platonov - Apátlanul - Iszák Abramovics, egyetemi hallgató
  • Presser Gábor-Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen – Büdös Pizsamázó
  • Georges Feydeau: A hülyéje – Pontagnac; Pinchard; Jean; Victor
  • McDonagh-gyakorlatok – Colman
  • Block: PENGEél – Matt
  • Oleg Presznyakov—Vlagyimir Presznyakov: Ágytörténetek
  • Edward Snape és a Fiery Angel Limited engedélye alapján John Buchan és Alfred Hitchcock: 39 lépcsőfok - Bohóc 2
  • Martin McDonagh: Nagyon, nagyon, nagyon sötét anyag - Újságíró
  • Peter Shaffer: Black Comedy - Harold Gorringe
  • George Orwell: 1984 - Winston Smith
  • Fazekas–Benkó–Fábián–Zságer-Varga: Lúdas Matyi (Matyi elszabadul, avagy sok lúd disznót győz)- FURKÓ, Matyi botja
  • Szirmai Albert-Bakonyi Károly-Gábor Andor: Mágnás Miska - Miska
  • Daniel Keyes: Virágot Algernonnak - Dr. Jay Strauss, Frankie, Dr. Ferguson
  • Dés-Nemes-Böhm-Korcsmáros-Horváth: Valahol Európában  - Ficsúr

 

A Tehetséges magyarok csapata további sok sikert kíván Tamásnak és mielőbbi közönséggel töltött nézőteret!

A bejegyzés trackback címe:

https://tehetsegesmagyarok.blog.hu/api/trackback/id/tr7116415396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása