1817.május 17-én született Irinyi János kémikus, a zajtalan,
robbanásmentes, úgynevezett biztonsági gyufa feltalálója.
A ma is ismert, minden háztartásban megtalálható gyufa (régiesen gyújtó) egyik végén gyúlékony anyaggal bevont, dörzsölésre könnyen gyulladó, tűzgyújtásra vagy hőadásra használt éghető (fa)pálcika. A 6.századi kínai emberek már használtak tűzgyújtásra alkalmas fa pálcákat, melyeket kénnel itattak át. 1827-ben John Walker volt az a feltaláló, aki kifejlesztette a dörzsgyufát, melyet 1831-ben Charles Sauria foszforral próbált meg tökéletesíteni. Ezek a kezdetleges gyufák számos hátránnyal jártak, ugyanis a Walker-féle (többek között ammónium-nitrátból, gumiból, kálium-klorátból álló) elegy rendkívül nehezen és balesetveszélyes robbanással égett, ráadásul a reakció stabilizálása érdekében hozzáadott foszfor mérgező is volt. A ma ismert gyufát csak a 19. század elején találták fel, és Magyarországon 1934-ben nyílt meg az első dörzsgyufagyár.
Két évvel később, 1936-ban a zajtalan és robbanásmentes biztonsági gyufát a mindössze 19 éves Irinyi János szabadalmaztatta még vegyészhallgató korában. Professzora, Meissner Pál kísérletei sikertelennek bizonyultak, mely Jánost további munkára ösztönözte, folytatta hát kutatásait, és rájött, hogy a kálium-klorát helyett ólom-dioxidot használva és a mérgező foszfor megkötésével kiküszöbölheti a gyufa eme két hátrányos tulajdonságát. A kísérlet sikeres volt, így jutott el a biztonsági gyufához. Találmányát és a gyártási jogokat eladta Rómer István bécsi gyógyszerésznek, aki az Irinyi-féle biztonsági gyufa gyártásán meggazdagodott, míg Irinyi sajnálatos módon szegénységben élt és halt meg.
A hazai tudományos életben mint a francia Lavoisier munkásságát folytató vegyész dolgozott, állandó harcot folytatva a századfordulón kutató botanikus és kémikus, Winterl Jakab „ortodox” követőivel. Irinyi János az 1848-49-es forradalom és szabadságharc politikai eseményeiben is jelentős szerepet játszott, feltehetően részt vett a testvére, Irinyi József által szerkesztett 12 pont megfogalmazásában is.
Tudását a haza szolgálatába állítva, Kossuth Lajos kérésére a fegyvergyártás országos felügyelője és a nagyváradi lőporgyár igazgatója lett, a szabadságharc leveréséig őrnagyi rangban szolgált. A megtorlás idején Irinyire börtön várt, majd 1850-ben amnesztiában részesült, ekkor azonban visszavonult a közélettől és vértesi birtokán kísérletezett.
Bár elsősorban a gyufa feltalálása révén tartjuk számon, Irinyi a kémia elméleti művelésében is nagy érdemeket szerzett, a lavoisier-i iskola követőjeként a magyar tudományos szaknyelv kidolgozása is részben az ő nevéhez fűződik. Irinyi János később saját birtokain sikertelen mezőgazdasági kísérletekbe kezdett, ezek azonban felemésztették vagyonát. A feltaláló a megélhetés érdekében könyvelőként, majd a debreceni malom igazgatójaként dolgozott, 1895 decemberében bekövetkező haláláig Vértesen élt.
Források: wikipédia, rubiconline, cultura.hu
