Pulitzer József
1847-ben, Makón látta meg a napvilágot. A családban a 8 gyermekből csak 4-en élték meg a felnőtt kort. József indulatos természetű fiú volt, aki a legenda szerint pofon ütötte a saját tanárát, majd szökni próbált. Több hadseregbe is szeretett volna belépni, de látása és gyenge fizikuma miatt sehová sem vették fel. Nem adta fel a próbálkozásait és édesanyja tiltakozása ellenére, 17 éves korában Amerikába ment, ahol az északiak hadseregéhez csatlakozva harcolt a polgárháborúban. Egy év után, a harcok végeztével ott állt az álmok országában munka és pénz nélkül. Volt vadnyugati öszvérápoló, temetőgondnok, hajófűtő és csikós is, mire összeszedte magát, és 1868-ban újságírónak állt. Amint anyagilag stabilizálódott a helyzete, előtérbe került üzleti zsenialitása.
A magyar származású újságíró volt az a személy, aki hatalmas támogatásban részesítette a Columbia Egyetemet azzal a céllal, hogy megalapíthassák a világ első újságíró iskoláját. 1912-ben sikerült megvalósítani terveiket és ez az intézmény a mai napig a legnagyobb presztízzsel bír világszerte.
A Pulitzer díj kitüntetést minden évben kiadják 1917 óta az arra érdemes újságíróknak.
St. Louis városában mind a magyarokkal, főleg a Rombauer-családdal, mind a németekkel jó kapcsolatokat ápolt Pulitzer. 1875-ben járt Pulitzer ismét Magyarországon, ekkor már tekintélyes ember volt Amerikában, de Magyarországon sajnálatos módon nem ismerték el tehetségét.
Amikor Munkácsy Mihály 1886-ban ellátogathatott Amerikába, Pulitzer angol nyelvű újságja az "Éljen Munkácsy Mihály" magyar felirattal köszöntötte a festőt és József a saját otthonában is vendégül látta Munkácsyt. Köszöntőjében kiemelte, hogy nemcsak azért üdvözli, mert nagy művész, hanem azért is, mert két nagy országot reprezentál: azt az országot, amelyben él, Franciaországot és azt is, amelyben született, Magyarországot. Maga Pulitzer is mindig büszkén vállalta szülőhazáját.
Pulitzer a New York-i magyarság mozgalmait is figyelemmel kísérte, ha egy rendezvényre meghívták, mindig megérkezett a csekkje is némi felülfizetéssel. Az újságírói iskola létrejötte mellett több fórumon is adakozott, amiről a legtöbben ismerik, az a New York-i Szabadság-szobor talapzatának építésére adakozott pénz. Pulitzer nemcsak a saját vagyonából támogatta az építkezést, de lapjában adakozásra szólította fel az embereket is. Ez olyan nagy sikerrel járt, hogy végül összegyűlt a szükséges összeg – és közben mellesleg újabb ötvenezer emberrel nőtt a World előfizetőinek száma.Pulitzer igazi ellenfele a rivális lapkiadó, William Randolph Hearst sajtómágnás, a The New York Journal tulajdonosa volt. Állandóan egymásra próbáltak rálicitálni szaftosabbnál szaftosabb sztorikkal, azon versengve, kié lesz a magasabb eladott példányszám. Esetükben használták először a sárga újságírás kifejezést, ami a bulvárújságírás egyik szinonimája. Ezért szokás Pulitzert a bulvár atyjának is nevezni.
Az egész életében gyengélkedő újságíró 1890-ben vissza is vonult a lapszerkesztéstől. Élete utolsó éveiben teljesen megvakult, miközben hallása annyira kiélesedett, hogy minden hang zavarta, depresszióssá vált. Ekkor már elzárkózva élt hangszigetelt helyiségekben, és ha ki is mozdult, akkor emberei úgy szervezték az életét, hogy minél kevesebb hang jusson el hozzá. 64 éves korában hunyt el a számára legnagyobb nyugalmat biztosító Liberty nevű jachtján.
Forrás: wikipédia, dívány.hu
